GYÁSZOLUNK

Adj szót a fájdalmadnak!

"Adj szót a fájdalmadnak; a bánat, amely nem beszél, 

addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad."

Shakespeare

A gyász időszaka megértést és türelmet kíván. 

Mindannyian sok dolgot meggyászolnunk, ezek a következők:

számunkra fontos emberek halála, magzatunk elvesztése, állatunk elmúlása, válás, munkahely megszűnése, költözés, baleset, háborús helyzet, egyéb átélt trauma okozta veszteség.

Ebben a helyzetben minden más.

Másként tekintünk magunkra, és a környezetünkre.

Úgy érezzük fájdalmas, kaotikus és komplikált lett a létezés. 

Feltörhet belőlünk a harag, a düh, a bűntudat, a szégyen érzése. 

Időre van szükségünk a felépülésre.

Az érzéseinket meg kell élnünk, ez alól a gyász sem kivétel, ahogy Shakespeare megfogalmazta sok évvel ezelőtt. Fájdalmunk lelkünkbe zárása és magányra ítélése, a gyász folyamatát könnyen "állapottá" teheti. 

A veszteség utáni bénultság, üresség állapota tartóssá válhat, ha nem nézünk szembe vele. Ilyenkor az önfenntartó funkciók is súlyosan sérülhetnek, és az érintett külső segítségre, ellátásra szorulhat hétköznapi teendőiben.

Nem szégyen segítséget kérni.

Ha szüksége, kérj segítséget egy rokontól, baráttól, lelkésztől, gyászterapeutától, egyéb lelki segítőtől, coachtól!

Minden ember, és minden veszteség egyedi.

Mindenki másként gyászol. 

Előfordul, hogy a gyászoló úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Elfojtja érzéseit, amelyek akár évekkel később törnek a felszínre egy váratlan helyzetben.

Más esetben a gyászoló az elvesztett szerette helyébe lép, átveszi annak szokásait, tevékenységeit.

Segítségünkre vannak a családi, baráti közös együttlétek, támogató beszélgetések, szeretetkapcsolatok megléte, emlékek felidézése és megosztása, a tradícionális búcsúsztatási szertartások.

Egyénileg gondolataink lecsendesítése meditációval, ho'oponoponos mantrával, imával, könnyed sporttal, művészeti tevékenységekkel.

Ugyancsak értünk vannak az álmaink is, segítenek az érzéseink, konfliktusaink feldolgozásában. Másrészről én hiszek abban, hogy a lélek örökké él, és elhunyt szeretteink gondoskodásként üzeneteket hoznak számunkra éjszaka, amikor megjelennek álmunkban. Erre számos tapasztalat, bizonyíték van.

Építő az a módszer, amikor levelet írsz érzéseidről elvesztett "kedvesednek", majd azt hangosan felolvasod, akár egy másik személy jelenlétében. Ebben a levélben mindenről írhatsz, az érzéseidről, a ki nem mondott szavaidról, nem rendezett konfliktus megoldásának tervéről, céljaidról.

Gyógyulásra inspirál a természetben friss levegőn, napfény alatt eltöltött idő. 

Ha állatokkal vesszük körül magunkat vagy gyermekekkel.

A gyász nem betegség, hanem természetes emberi reakció, az életünk része. 

A gyászoló képes az örömre, ez különbözteti meg a depresszióstól.

Ugyanakkor, ha nem dolgozzuk fel a minket ért veszteséget, akkor megbetegedhetünk.

Spirituális mestereim szerint a halál ugyanolyan csodálatos dolog, mint a születés, hiszen a lélek örök.

Adj időt magadnak és másoknak a fájdalom és a hiányérzet megélésére, feldolgozására, utána meg fogod látni az élet további gazdag lehetőségeit!

Ne kérjük számon egymást! Mindenki a saját tempójában, a "saját batyujával" halad.

Inspirálók legyünk az öngyógyításra, saját rítusok megteremtésére! 

Hidd el, ebből az elmagányosodott passzív, izolált, "nem élek csak vagyok" állapotból, újra aktív, cselekvő, harmónikus szintre fogsz kerülni.

Erdősi Tibi bácsi emlékére, ezzel az írásommal búcsúzom most tőled, őrzöm kedves lelked mindig mosolygós arcát💗.

Szeretettel:

PamKrisz  coach

Oh, mennyi gyönyörű csillagunk van már nekünk...