Meseterápia 1.
Az örvendező test
A mesék során a
hozzánk tartozók ősi áldásait, kincseit fedezzük fel újra.
Mindenkinek van
kedvenc meséje.
Most nézzük meg, mit
tanítanak a testről a mesék!
A mesékben emberfeletti tulajdonságokkal és képességekkel felruházott mágikus tárgyként jelenik meg a test, amelynek két pár füle van, az egyik a mindennapi világ, a másik a lélek hangjainak meghallását szolgálja. Kettő pár szeme van, az egyik a megszokott látást, a másik a távolbalátást biztosítja. Kétféle ereje van, az egyik az izmoké, a másik a lélek legyőzhetetlen ereje, és még folytathatnánk a test kettősségének felsorolását. Azonban más rendszerek szerint a testnek nem öt, hanem hat érzékszerve van. Sok tündérmese és mítosz írja le a test esendő és zabolátlan mivoltát.
Az örvendező test
egyenlő a szilaj életerővel, amikor életed játékában önmagadat adod.
A test, azok számára, akik értik, a rosettai kőhöz hasonlatosan az adott, az elvett, a remélt, a begyógyult élet eleven könyve. Értékét, az azonnali reagálás regisztrálásának, a mély érzésnek, az előre megsejtésnek kifinomult képessége adja.
A test soknyelvű lény. Hőmérsékletén és színén, mint a felismerés pírján, a szeretet izzásán, a fájdalom sötét hamuján, az izgalom forróságán, a közömbösség hidegén át beszél. Örökös apró táncán, olykor ide-oda billegésen, olykor ideges rángáson, máskor remegésen át beszél. A szív heves dobogásán, a csüggedésen, a mélybe zuhanáson és a kiviruló reményen át beszél.
A test emlékszik. Olyan, mint a vízzel telt szivacs, ha bárhol megnyomjuk vagy megérintjük, emlékezet árad belőle.
- Neked mit jelent a szépség?
Amikor a nőket olyan
kedélyállapotba, mesterkéltségbe, olyan sémákba kényszerítik, amelyeknek a
szépség és a viselkedés egyedülálló ideáljához kell idomulni, akkor béklyóba
kötik testüket és lelküket, így többé nem szabadok.
A nők joggal tagadják
meg mindazokat a lelki és fizikai mércéket, amelyek sértik a szellemet és
elvágják az ősi, zabolátlan lélekhez fűződő kapcsolatot.
A nők ösztönös
természete sokkal inkább az életerő, az érzékenység és a kitartás képességéért,
s nem pedig holmi külsődleges mérce szerint tartják nagyra a testet és a
szellemet. Ezzel nem vetik el a kultúrát, hanem olyan nagyra tágítják a kört,
amelybe a szépség, a forma és a funkció minden formája belefér.
Az ősi természethez
tartozik a természetes öröm érzése. Ha a csodálatosnál kevesebbre értékeljük a
testet, akkor arra kényszerítjük, hogy az őt megillető szellem és forma nélkül
éljen, megtagadjuk tőle az ujjongás jogát.
- Milyen élményeid vannak a kinézeteddel kapcsolatban? Mondták neked,
hogy túl magas vagy? Netán alacsony, esetleg duci? Kritizálták már a fogaid
formáját vagy a bőröd színét, struktúráját?
Ha csak egyféle
szépséget helyezünk előtérbe, akkor elsiklunk a természet mellett.
- Tudtad, hogy az örökölt fizikai tulajdonságaink becsmérlése
nemzedékeken át tartó szorongást és neurózist idézhet elő?
Ha egy leánygyermeket
arra tanítanak, hogy vesse meg testi örökségét, akkor elszakad attól a női
testi azonosságtól, amely családja többi tagjához fűzi. Ha nem szeretheti
testét, testalkatát olyannak, amilyen, akkor elveszíti természetes ritmusát, magabiztosságát
és számos fontos lelki és szellemi kincsét. Ha nem szeretheti önmagát, hogyan
szerethet mást?
Értékünket nem a
külsőnk adja. A test kinézete miatti szorongás hatalmas részt szakít ki a
figyelmünkből, alkotó életünkből.
A nők arra éhesek,
hogy az őket körülvevő kultúra elismerje őket.
- Elég bölcs és erős vagy ahhoz, hogy elfordulj azoktól, akik a testedet becsmérlik, és helyette a belsőd hangjára, valamint tiszteletreméltó testedre
figyelj?
Testünk célja, hogy
felemeljen, előre hajtson, hogy eltöltsön bennünket ittlétünket bizonyító
érzésekkel.
A test olyan, mint a
föld: önmagában való vidék. Éppúgy megsebezhető a túlzott építkezéssel, a
parcellákra hasogatással, a szétvágásokkal, az aláásásokkal, és ezáltal éppúgy
meggyengül ereje, mint bármely vidéknek. Az őseihez közelebb álló asszonyt nem
lehet könnyen megingatni. Számára nem az a kérdés, hogyan formáljon meg
valamit, hanem, hogy hogyan érezzen. Például egy mell akkor jó, ha táplál és
érez, bármilyen is legyen a formája. Ugyanígy minden testrészünknek megvan a
maga bennünket támogató funkciója. A kérdés nem az alak, a méret, a kor vagy, hogy hány darab van belőle.
Az ősi kérdés az,
hogy a tested érez-e, boldog-e, megfelelő-e a kapcsolata az örömmel, a szívvel,
a lélekkel, az ősi dolgokkal?
A Pillangóasszony meséje:
A szellem világában a farkasok az asszonyok, a medvék a férjek, a
hatalmas termetű öregasszonyok pedig a pillangók.
A pillangóasszony a megtestesült Természeti asszony. Táncát a törzsek
tisztelettel és odaadással nézik. Ő a női megtermékenyítő és megerősítő erő, a
kor, a nő. Egész testét áldásként használja. Megérinthet mindenkit, ez az ő
kiváltsága. Egyik lábáról a másikra ugrál. Mozdulataival egyik helyről a
másikra viszi a hímport, így termékenyít keresztporzással, ahogyan a lélek
éjszakai álmokkal termékenyíti meg az értelmet, ahogyan az archetípusok
termékenyítik meg a köznapi világot. Le-fel lengeti könnyedén toll-legyezőjét,
kagylóból fűzött karperecei csörögnek, haja a földig ér. Teste vén és
elementáris. Ő a középpont. Egy kicsit elvesz innen, egy kicsit hozzátesz oda,
miáltal összevonja az ellentéteket. Az átalakulás sem bonyolultabb ennél. Így
csinálja ezt a pillangó. Így csinálja ezt a lélek. Megtanítja lágy
mozdulataival, hogy egy kicsi cselekedet is sok változást idéz elő és, hogy a
megtermékenyítő erő helyettesíti a hegyek megmozgatását. Ő a kijavító, ő
emlékszik a régi gondolatokra.
Ezt az írást Clarissa
Pinkola Estés ihlette, és sokat idéztem egyik könyvéből, melynek címe: Farkasokkal futó asszonyok 1.kötete.
Szeretettel: Paméla
Krisztina
coach, lélekmentor
