Elengedés
A szó, amely lassan közhelynek számít, pedig nem az.
Magában hordoz egy távolságot sejtető irányt, egy cselekvést és, hogy mit, az rajtad múlik.
Ott van, a szó végén, egy aprócska "és":
El-Enged-És
Éssel nem kezdünk mondatot? Nem, hanem új életet építünk vele.
Kavarodik múlt-jelen-jövő?
Elengedtem valamit, máskor valakit.
Egy munkahelyet, vagy egy lakóhelyet, máskor egy szerelmet.
És akkor mi van? Mondhatnád flegmán. Ezen mindenki átesik. Majd elmúlik. (És tényleg, neked igazad van.)
Majd jöttek egymás után az érzések, és a gondolatok.
Most is elengedésben vagyok.
Sötét van, fázom és minden nehéznek tűnik.
És most, hogyan tovább?
Némaság, magamra maradtam. Belül a lelkemet mardosó, kongó ürességgel, és fájdalommal.
És csak folyik a könnyem.
És rövid időn belül jött, a felismerés. Hoppá!
Hiszen nyomós oka van, hogy így történt, én döntöttem. Korábban volt amit az élet dobott rám, meggyászoltam.
És ezt követte, a megkönnyebbülés. Egy nagy kő esett le a mellkasomról. Miért kérdőjelezzük meg a döntéseinket?
És később bevillant, egy új irány. Elkapott a színes izgatottság.
És a kedvem hirtelen jó lett, határozottan napsütötte, illatos, könnyed állapotban találtam magamat.
És, igen felállok, és nem akarok sírni, mert már látom, hogy sokkal szebb és jobb dolognak kell teret adnom, amely a maga idejében megérkezik az életembe.
Azt mondják, azaz első elengedés amikor megszületünk. Elengedjük az édesanyánk testét, majd elvágják az éltető köldökzsinórt. Mondd csak, és emlékszel rá, hogyan ment akkor ez az elengedés? Nem.
Nem is kell tudnunk ésszel. Mert minden lélek születésétől fogva tudja, hogyan kell ezt a természetes, ugyanakkor fájdalmas folyamatot végigvinni.
A lelked érzi mi a teendő, csak csendesedj el, és ne hagyd az elmédnek, hogy uralkodjon feletted!
Majd megérzed minden érted történt, és történik.
Idővel ráismersz, egyek vagyunk, mint ahogy emlékszik a tested összes sejtje, a lelked és a szellemed egyaránt az ősi tanításokra.
A szeretet köteléke örökké megmarad.
És ebből az egységből nem lehet kiszakadni, csak arrébb parkolni.
A szereteten alapuló kapcsolódási pontok, sohasem szűnnek meg, csak odébb állnak mást szolgálni, és ezzel neked új életet ajándékoz. Áldás.
Mi mindent engedünk még el? Tudod, hogy utána jobban érzed magadat. Az élet már csak ilyen. Vigyél bele egy kis humort :-)
Fogadd szeretettel!
Pami
