Meseterápia
Mese Csuangcetől
Huan herceg épp hadmenetben masírozott, amikor megjelent előtte az úton egy manó. A herceg odafordult Kuan Csunghoz, aki a kocsiját hajtotta.
- Láttál valamit előttünk az úton? – kérdezte.
- Semmit sem láttam. – felelte.
Mire a herceg hazatért, zavarosan beszélt és megbetegedett. Jó néhány napig feküdt ágyban. Majd maga elé hívatta az egyik tisztjét Huang Kaot.
- Hogyan árthatott volna neked egy manó? – kérdezte a tiszt. Te ártasz
magadnak. Ha a félelem és a szorongás legyengíti életerődet, még komolyan
megbetegszel.
- Léteznek egyáltalán manók? – kérdezte a herceg.
- Igen léteznek. Az aprócska hegyi tavakban ott találod Lit. A tűz körül Csieh kuporog. A porban Leiting csúszkál. Az észak-keleti területeken Peia és Walung található. Az észak-nyugati mélyföldek táján lakik Ijang. Wanghsziang a közeli folyókban és Hszin a dombokon tanyázik. Kuei a hegyekben és Fanghuang az elvadult tájakon. Masírozás közben Weitoval találkozhatunk.
- Mondd el, hogy néz ki Weito! – kérte a herceg.
- Weito körülbelül olyan, mint a kocsikerék agya, és olyan magas, mint a tengelye hossza. Bíborszín ruhát visel és piros sipkát. Ki nem állhatja az elhaladó kocsik zaját, és ha meghall egyet, a fülére szorítja a kezét. Aki meglátja Weitot, abból a sors rendelése szerint, nagy uralkodó lesz.
- Ezt láttam! – kiáltotta a herceg. Menten felült és felöltözött. Nevetni kezdett. Mire a nap véget ért, betegsége elmúlt.
Amire gondolsz, azzá válsz.
Szeretettel: PamKrisz
