Mi az igazi temperamentum?

 

A temperamentum

 
- Tudja, nagyon szeretem a barátnőmet, csak ne lenne, olyan temperamentumos teremtés.
- Kifejtené ezt bővebben?
- Olyan tűzről pattant, nagyon aktív, de egy pillanat alatt megváltozik a hangulata, a kedve. Sokszor nem tudom megérteni hogy, miért lesz hirtelen lehangolt.

Hányszor hallani ilyen jellegű megnyilvánulásokat.

- Mi a temperamentum?  Latin eredetű kifejezés (temperare = összekeverni, elegyíteni). Hippokratész különböztetett meg először személyiségtípusokat.  Jelentése vérmérséklet, természet, lelkület, elevenség, élénkség, kedv, jellem. Mondhatjuk egy személy viselkedése, reakcióképessége, létezésének módja. Meghatározza az alkalmazkodó képességünket a változásokhoz. A pszichológia is tanulmányozza az emberek viselkedésének és életmódjának a megértéséhez. Különböző típusokat állít fel, tesztekkel. Manapság sok állásinterjún bevetik ezeket a vizsgálódási módszereket, hogy valaki mennyire melankólikus, flegmatikus, kolerikus vagy szangvinikus. Negatív és pozitív tulajdonságokat társítanak ezekhez a típusokhoz, s csak úgy emlegetik őket, mint extrovertált vagy introvertált.  Személy szerint én ezt túlsarkítottnak vélem. Hogyan gondolják, hogy az egyik típusú embernek az a célja, hogy megváltoztassa a világot, míg a másiknak az, hogy megértse a világot?
  Mindannyiunknak a bennünk levő jóságot kell felfedeznünk, építenünk és nem másoktól elvárni a jóságot.
 
 - Milyen az ideális ember?   

Az ember jónak született, ez az élet, ez az eredeti jellemünk. Mindig jót kellene kívánnunk magunknak és másoknak, attól függetlenül, hogy milyen „temperamentumú” személy az illető.

 A jóság bennünk van, teremtő erő, önvédelem a gonoszsággal szemben.  A növények és az állatok is úgy reagálnak, amilyen energiával mi közelítünk feléjük.  Próbáld ki, legalább egy napra, hogy jósággal közelítesz meg mindent!

Ha a rosszra, rosszal válaszolunk, akkor elássuk magunkat. Mindenki önmagát fojtogatja, amikor a nagyságát építi kétkedve, uralkodva, másokat lealacsonyítva. Ezzel észrevétlenül növeli az elválasztottságát. Jóság nélkül az ember nem boldog, mert elesik a jókedvtől, a lelkesedéstől, az örömtől.
 
- Hogyan legyek jó?

Mosolyogj rá mindenkire!

A szív a jóságból él, az értelem a nagyságot akarja. Ezért foglalkozni kell a gondolatainkkal. Harcolunk az igazunkért, akkor is, ha más azt mondja, hagyd. Ezzel a saját jóságunkat romboljuk. A magunk természetét elfogadjuk a „szemetekkel” együtt, de a másik embert meg akarjuk változtatni? Csak önmagunkat tudjuk megváltoztatni a jóságunkkal és ezáltal hatunk a környezetünkre. A hozzáállásunkkal tudjuk megváltoztatni az életünket. Nem dolgoznunk kellene, hanem szolgálnunk, mert ezzel erőt gyűjtünk, és nem fáradunk el. A jóság önmagáért van, hiszen magad Isteniségéért, örömödért vagy jó.

Ha magunkért tesszük elvárások nélkül, akkor egészségesek maradunk. Minden jó vagy fájdalmas gondolatunk, érzésünk másodpercek alatt eljut a testünk összes sejtjéhez, építő vagy romboló hatásával. Ha elvárásokkal eltelve teszünk valakiért jót, azzal csak a nagyságunkat növeljük és csalódottak leszünk, hiszen ma kevés ember fogadja örömmel, hálával az érte tett jót.

Amikor a tanításokat megéljük, repdes a szívünk.

Mert meg lehet tanulni harmóniában boldogan élni függetlenül a külső környezetünktől.          

 „A nagyság a koporsónál lezárul.  A jóság az élet, visszatér, mert az a lélek.” Gunagriha

Szeretettel:

PamKrisz

 

 Fotó: 123RF Stock fotó

Kulcs, az őszinte kommunikáció!

 

A kulcs az őszinte kommunikáció!

                         

- Nem mondhatom el neki, mert aggódom, hogy meg sem fogja érteni.

- Úgy, gondolod, nem fogja megérteni az érzéseidet, ezért inkább magadba zárkózol?

- Tettem már célzásokat felé.

- Célzásokat? A burkolt utalásokat nem veszi mindenki komolyan, ha egyáltalán úgy értelmezi, ahogy a célozgató személy azt szeretné. Sokszor félreérthető az efféle kommunikáció, amely elmélyíti a konfliktust, esetleg haragot. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha bátran őszintén elmondom mi bánt, vagy miért vagyok mérges, akkor általában megértenek az emberek. Ez egyszerűbb módja az önkifejezésnek.

- Lehet, de a sugalmazásom az biztonságosabb.

- Úgy tűnik félsz valamitől. Talán úgy érzed, így te irányítasz?

- Micsoda badarság!

- Szerinted gondolatolvasó a párod? Vagy teljesen mindegy, hogy ő mit akar  ezzel kapcsolatban, mert te akarod kontroll alatt tartani ezt a helyzetet?

- Igen, dühös vagyok. Ki ne szeretné, ha a dolgok úgy működnének, ahogyan azt elvárja? Miért nem tud úgy gondolkodni, mint én? Ez olyan nagy kérés?

- Az nem nagy kérés, ha közlöd a másikkal, hogy mit szeretnél, mik az elképzeléseid az adott dologban, hiszen nem egy idegen, hanem a feleséged, akiről beszélsz.

Tudod, minden érzelmileg jelentős emberi kapcsolatban tudattalanul működik két mechanizmus, az azonosulás, és az elvárás /előírás.  Beszélsz nyíltan vagy inkább nyomást gyakorolsz rá az elvárásaiddal, hogy csökkentsd a benned lévő feszültséget, ami a különbözőségetek elviseléséből fakad?

Két ember nem lehet teljesen egyforma. Hasonló igen, de akkor sem minden tekintetben. A másik jelenléte kisebb-nagyobb mértékben mindig magában foglalja a különbözőséget. Ha ez akkora feszültséget gerjeszt benned, hogy nem tudod kontrollálni magadat, akkor lehetséges önmagadért, és a kapcsolataidért további önismeretre szert tenned? Gondolok itt azokra a tulajdonságaidra, erősségeidre, amiket mostanában elnyomtál, pedig ott vannak benned és segítik a kapcsolódásaidat. Következő találkozónkra írj pár olyan képességedről, amelyek segítettek már korábban hasonló nehéz helyzet megoldásában!

- Lehetséges, hogy fejlődnöm kell. Rendben írok.

- Hogy érzed, mit sugárzol kifelé ilyenkor? Kedves megértést, bizalmat vagy merev kritikát, dühöt, értetlenséget, utasítást? Ezek alapján, milyen választ vársz a másik személytől?

- Elgondolkodtató.

Kapcsolatainknál törekszünk arra, hogy csak olyan tulajdonságbeli elvárásaink legyenek a másikkal szemben, amelyek bennünk is megvannak, de sosem 100 %-ban, hiszen különbözőek vagyunk valamennyire, és mindenkinek joga van megélni a szabadságát.

Ha egységben akarunk lenni, ahhoz szívből szeretettel kell kommunikálnunk egymással. Meg kell értetnünk célunkat a másikkal, hiszen közösek a céljaink. Másrészről a feltétel nélküli szeretetben, nincsenek elvárások. Erről már korábban szó volt, hogy párválasztás előtt meg kell ismernünk magunkat és az igényeinket, valamint a másik lényét, akkor kizárt, hogy nagy problémáink adódjanak.

Sok minden meghatározza a kommunikációnkat, a személyiségünk, a környezetünk, a hiedelmeink stb. Alapvetően olyan mértékben fogadjuk, vagy utasítjuk el egymást a kommunikáció során, amennyire összhangban érezzük a köztünk lévő távolságot a kapcsolatunk mélységével.

Őszintén felvállalni az érzéseinket, kifejezni a gondolatainkat bátorságot jelent. Figyelni nyíltan a másikra úgyszintén, és ez a kulcsa a boldog jelenünknek.

 

Szeretettel:

PamKrisz

Fotó: Pinterest