Érzésből

 

Érzésből

 

Mindent érzésből csinálunk, akkor is, ha nem vagyunk tudatában, vagy nem akarjuk ezt a tényt elfogadni. Jó esetben szeretetből, olykor dühből, és fájdalomtól hajtva. Van, amit szenvedéllyel végzünk és örömmel, mást pedig kedvetlenül ímmel-ámmal. A tükörképünket is vagy elismerően megdicsérjük, vagy lehangoltan megkritizáljuk. Ugye? Az vagy, akinek mondod magad.

Ahogy telnek, múlnak az évek, megtanuljuk az érzéseinket kordába tartani. Nincs ezzel baj mértékkel addig, amíg felismerjük, elfogadjuk, tehát nem tagadjuk a felbukkanó érzelmet, viszont nem azonosulunk az érzéseinkkel. Én, én vagyok. Az érzésem pedig, egy éppen aktuális érzelem. Ha megmaradunk a gyermeki énünkben úgy, hogy tudatosítjuk az életünk csodás része az érzelem, és nem próbálunk meg érzéketlenül élni, falakat építve a szívünk köré, akkor harmonikusan élhetjük napjainkat.

Vannak elképzeléseink arról mit, hogyan szeretnénk átélni, érezni. Nem mindig sikerül a céljainkat tervezett módon megélnünk. Előfordul, hogy nem tetszik, amit megtapasztalunk és az is megtörténik olykor, hogy sokkal szebb érzéseket kapunk az élettől, mint amire számítottunk. Ezért a rugalmasságunk és a tudatos hozzáállásunk nagy segítségünkre van. A legnehezebb és legfájdalmasabb körülmények között is, hinnünk kell a változásban, ami az érzéseket is megváltoztatja. Mert a megfelelő érzés megajándékoz minket, áldás számunkra.

 „Amikor feltételek nélkül szeretsz, akkor nem a fizikai formát szereted, nem a pszichikai formát, a személyiséget. A feltétel nélküli szeretet mélyebb, transzcendens szeretet. Amit szeretsz, az nem a forma, hanem a másik formátlan lénye. Erre csak akkor vagy képes, ha érezni tudod magadban a formátlanság dimenzióját. Amikor elcsendesedsz és a jelenben vagy, meglátod a másikban az esszenciát. Egy felismerés, hogy a másik ugyanolyan, mint te vagy. Felismered formátlan önmagad a másikban. Mindig ott van minden lényben a tudat, forma előtti dimenziója. Úgymond a tudat, az emberi lény fizikai formát öltött, de ez nem jelenti azt, hogy a formátlan és időtlen tudat elveszett. Mindenki a tiszta tudatból való, aki itt valamilyen formában megtestesült.

Akkor nem vagyunk harmonikus kapcsolatokban, amikor azonosulunk a felmerülő érzelmekkel, kötődünk a fizikai, pszichológiai formákhoz és közben a transzcendenssel való kapcsolatot elveszítjük. Törekednünk kell ezek egyensúlyára.” Eckhart Tolle

 

Nem mindegy, hogy kötelességtudatból vagy örömmel tanulunk. Kényszerből vagy szerelemből házasodunk. Elvárások miatt végzünk egy munkát, vagy szeretettel hivatásként. Szívünkből alapítunk családot, vagy csak a szüleink megörvendeztetésére.

 

Azt mondják, a vonzás törvénye akkor működik, amikor érzéssel átszőve a képzeletünkkel tesszük. Na, igen. J

A kvantumszinkronizációt is az öröm érzésével gyakoroljuk.

Amely érzésnek, gondolatnak figyelmet szentelünk, annak adunk energiát.

Öltözz olyan érzésbe, aki lenni akarsz, és azzá válsz.

Hogy érzed magadat?

Fotó: PX

 

Szeretettel: PamKrisz

 

 

Az én komfortzónám

 

Az én komfortzónám és a te komfortzónád

 

Mit is jelent a komfortzóna? Azokat a kényelmes életkörülményeket jelenti, amiben valaki kellemesen, biztonságban otthon érzi magát.

Amikor arra buzdítanak, hogy hagyd el a komfortzónádat, azt érezheted, hogy olyan nehezebb feladatokat akarnak rád bízni, ami számodra nem kellemes, nem biztonságos. Jó esetben a fejlődésed érdekében hangoztatják a jóakaróid kéretlen vagy kért tanácsaikat.

Honnan tudhatja pontosan egy másik ember azt, hogy neked mire van szükséged? Vetődik fel benned a kérdés jogosan, hiszen nincs kettő egyforma életút, családi háttér, sérülések stb…A te komfortos övezeted lehet, egy másik személynek nem tűnik biztonságosnak, sőt futva menekülne el abból a helyzetből. Mert nem vagyunk egyformák, ugyanakkor szeretnénk érezni az egységet, összetartozást. Csak nem szabad elfelejtenünk, hogy az élet sokkal színesebb, mint mi azt fel tudnánk fogni.

Ott vannak a bennünket körülvevő hatások: a társadalmilag elfogadott normák, kitolt sportteljesítmények, a különböző kultúrák.

Mi life coachok nem adhatunk az ügyfeleinknek tanácsot, még akkor sem, ha azt kérik. Segíthetünk felismerni a lehetőségeket, erősségeket és motiválhatunk, mint edzők, hogy mindenki a számára legboldogabb életet élhesse.

Miért gondolják sokan, hogy a kényelmetlen, fájdalmas, gyors vagy drasztikus lépés lenne a megoldás a hónapok vagy évek óta elhúzódó problémájukra?

Nem mondom senkinek, hogy lépjen ki a komfortzónájából. Hanem azt mondom, fejlessze magát folyamatosan és éljen tudatosan, hittel vezérelve, önmagához és másokhoz szeretettel fordulva. Hallgatva a belső hangra, minden ember felismeri a számára legjobb kapcsolódásokat, döntéseket, lépéseket az élet minden területén. Ezáltal lehet igazán fejlődni és harmónikusan élni.

Nem szükséges:

- mások elvárásainak megfelelni

- felesleges terheket magunkra venni, majd áldozatként létezni

- nagy fájdalmak árán tanulni

- bedőlni a hangzatos kifejezéseknek, hogy most tedd oda magad, kockáztass, lépj ki a komfortzónádból stb…/ Miért nem minden nap kell élned és cselekedned? /

 

A fokozatosság preventív. Ezt tanultam a Testnevelési Egyetemen, és valóban az, ha nem akarsz folyton lesérülni.

Minden változik, mi is. Ezáltal a komfortzónánk szintén változik. A határaink kitolódnak annyira, amennyire fejlődünk, és ahogyan cselekszünk. Természetes, hogy vannak olykor félelmeink, erőfeszítéseink hiszen cselekszünk, mozgásban vagyunk, alkalmazkodunk. Ez az élet rendje. Mint, ahogy van apály és dagály. Vannak fordulópontok. Ettől még fontos, hogy az alap életkörülményeink békések, és nyugodtak maradjanak. 

Szerintem nem lehet boldogságra lelni kényelmetlen érzések között. Ilyen helyzet például egy kikényszerített házasság, vagy egy mások által jónak tartott életpálya, lakóhely is.

Bízz magadban, mert csak te tudhatod pontosan, hogy mire van szükséged és az, aki teremtett minket.

Szeretettel: PamKrisz