Feketén-fehéren

 

Feketén-fehéren

 

Az őszinteség hitelesség, mutatja az utat.

Te olyan vagy, én ilyen, ő amolyan.

Te szereted magadat, én szeretem magamat. Ő azt mondja, nem szereti magát, mert duci és nem beszél több nyelven. Ki kevésbé, ki nagyon érzi, mi rejlik benne.

Neked tetszik ő, mert magas, sikeres, de ő neki te nem tetszel, mert alacsony vagy és nincs nagy vagyonod.                                        

Egymást nézzük kritikusan, hasonlítgatunk ahelyett, hogy magunkra figyelnénk.

Mindannyian szeretnénk ’többek’ lenni. Keressük a megoldásokat, arra, ami hiányzik nekünk. Ettől nem érezzük igazán boldognak, szabadnak magunkat. Mert folyton elménkből keressük a másként élés lehetőségét, rágódunk dolgokon, félünk. Hajszoljuk a sikert. Amikor a várva várt siker elmarad, a kudarctól bűntudatunk lesz, pedig az csak egy tapasztalat.

A mi utunkat annyira egyszerű megtalálni. Amikor megtanuljuk elengedni a sok gyötrő felesleges gondolatunkat, akkor szépen lassan felszabadulunk a félelmeink alól, és belső béke áraszt el bennünket. Tisztulunk, mint az ősi hawaii emberek. Így védjük meg magunkat, önmagunktól! Majd jön az inspiráció, ami megmutatja, hogy mi a jó nekünk.

Találd meg Isteni énedet!

Mi emeli fel az emberi tudatunkat? A spiritualitás, a szívvel élés, a magunkra találás, a fejlődés, találkozás a Teremtővel. A nevetés, a hála és az alázatosság a legnagyobb eszközünk.

Hála helyett legtöbbször az emberek a panaszkodást választják. Nem csoda, hogy elmaradnak így a boldog pillanatok és a szomorúság begyűrűzik a mindennapokba. Érdemes naponta összeírni, amikor csak érezzük, vagy eszünkbe jut, hogy miért lehetünk hálásak az életünkben.

A boldogság tanulható, mert magunkban hordozzuk, ez egyetlen földi célunk feketén-fehéren, teljesen világosan, érthetően.

Szeretettel:

PamKrisz

A harmadik szülő

 

A harmadik szülő

Hallottam egy török férfitől egy közmondást, amely így hangzott:

„ Az anya és az apa kapcsolata, a gyermek harmadik szülője.”       

Ennél szebben nem tudom kifejezni, a szülők kapcsolatának fontos szerepét gyermekeik életében. Gyönyörű!

A gyermek olyan, mint „egy szivacs”, aki mindent magába szív amit, hall, lát, érez. Szeretetre, törődésre, figyelemre van szüksége, mindkét szülője részéről. Amíg kiskorú addig nem önellátó, támogatásra és példamutatásra szorul. De amikor felnő hála telt szívvel igyekszik visszaadni mindazt a szüleinek, amit otthon kapott.  Ahogy a két test egyesüléséből lesz egy új test, úgy a két lélek egymásra találásából lesz egy harmadik léleknek esélye a földi létre. Az anya és az apa lenyomata ott van a gyermekükben. Mindkét szülőre szüksége van. Akkor boldog, ha látja, hogy a szülei szeretik, támogatják egymást. Jó otthon lenni, mert biztonságot ad a család. Akár óvodás, akár serdülőkorú anyai és apai szeretetre, mintára van szüksége.

Nem szabadna megfeledkezni arról, hogy nem csak testi, hanem lelki szükségleteink vannak beleértve a kicsiket is. Ők Isten ajándékai. 

Fontos hogy a felnőttek ne terheljék a saját gondjaikkal a gyerekeiket. Például:

- Ne a gyerekek előtt beszéljük meg a szexuális életünket, az anyagi nehézségeinket, baráti, rokoni összeveszéseinket!

- Ne a gyerekre tegyük döntésünk terheit, hogy elköltözzünk-e, munkát váltsunk-e, elváljunk-e…

- Ne játékokkal, édességekkel, ruhákkal kompenzáljuk azt, ha nem szakítunk rá elég időt, gondolok az őszinte beszélgetésekre, tartalmas együttlétekre.

- Ne részletezzük a negatív híreket, tragédiákat, halálesetet sem előttük! Mindennek megvan a maga ideje és módja.

- Ne bántalmazzuk egymást, vagy a gyereket sem szavakkal, sem tettekkel! Az agresszió, a mártírkodás, mások manipulálása nem megoldás.

- Ne rangsoroljuk a gyerekeket, ha többen vannak!

- Ne a saját szükségleteink kielégítésére és fantáziavilágunk felépítésére használjuk a gyerekeket! Hagyjuk őket szépen felnőni, kibontakozni tehetségükben az általuk választott életfeladatukra.

- Nem kellene a szülőknek rivalizálniuk sosem egymással, mert a gyermeknek, hol az anyai energiára van nagyobb igénye, hol pedig az apai energiára. Ez természetes folyamat, mindkét szülőt szereti.

A válás az utódokat viseli meg a legjobban, ezért törekedni kell a szülőknek az elválásukkor és az azt követő időszakban a kapcsolatuk, kommunikációjuk normalizálására. Nagyon nem mindegy hogyan beszélünk egymással. Ha, anya és apa ellenségként vált el, és folyamatosan szidalmazzák egymást otthon a gyereknek, akkor nem kell csodálkozni, hogy később nehéz lesz új párkapcsolatot kialakítaniuk, és hogy a gyermeküknek iskolai és egyéb problémáik adódhatnak. Egy szeretetteljes kapcsolódás elvesztését kell egy gyermeknek megélnie, feldolgoznia ilyenkor. A későbbiekben pedig el kell fogadnia az új lakhelyet, ami járhat iskolaváltással is, szüleik új párkapcsolatáról nem beszélve. Ebben segítenünk kell őt, hiszen a szülőktől tanulja meg, hogyan kapcsolódjon másokhoz, hogyan reagáljon élethelyzetekre. Attól, hogy két érett, önfelelősséggel bíró, érzelmileg kiegyensúlyozott felnőtt ember elválik, még nem szűnnek meg anyának és apának lenni, a közös gyermekeik életében. Szenvedélybeteg, bántalmazó szülők más kategória, náluk kiskorú nem maradhatna.

Gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel teremtünk, vagy pusztítunk.

Fotó: pixabay

Szeretettel:

PamKrisz