Feketén-fehéren
Az őszinteség
hitelesség, mutatja az utat.
Te olyan vagy, én
ilyen, ő amolyan.
Te szereted magadat, én
szeretem magamat. Ő azt mondja, nem szereti magát, mert duci és nem beszél több
nyelven. Ki kevésbé, ki nagyon érzi, mi rejlik benne.
Neked tetszik ő, mert magas, sikeres, de ő neki te nem tetszel, mert
alacsony vagy és nincs nagy vagyonod.
Egymást nézzük
kritikusan, hasonlítgatunk ahelyett, hogy magunkra figyelnénk.
Mindannyian szeretnénk ’többek’
lenni. Keressük a megoldásokat, arra, ami hiányzik nekünk. Ettől nem érezzük
igazán boldognak, szabadnak magunkat. Mert folyton elménkből keressük a másként
élés lehetőségét, rágódunk dolgokon, félünk. Hajszoljuk a sikert. Amikor a várva várt siker elmarad,
a kudarctól bűntudatunk lesz, pedig az csak egy tapasztalat.
A mi utunkat annyira
egyszerű megtalálni. Amikor megtanuljuk elengedni a sok gyötrő felesleges
gondolatunkat, akkor szépen lassan felszabadulunk a félelmeink alól, és belső
béke áraszt el bennünket. Tisztulunk, mint az ősi hawaii emberek. Így védjük
meg magunkat, önmagunktól! Majd jön az inspiráció, ami megmutatja, hogy mi a jó
nekünk.
Találd meg Isteni
énedet!
Mi emeli fel az emberi
tudatunkat? A spiritualitás, a szívvel élés, a magunkra találás, a fejlődés,
találkozás a Teremtővel. A nevetés, a hála és az alázatosság a legnagyobb
eszközünk.
Hála helyett
legtöbbször az emberek a panaszkodást választják. Nem csoda, hogy elmaradnak
így a boldog pillanatok és a szomorúság begyűrűzik a mindennapokba. Érdemes
naponta összeírni, amikor csak érezzük, vagy eszünkbe jut, hogy miért lehetünk
hálásak az életünkben.
A boldogság tanulható,
mert magunkban hordozzuk, ez egyetlen földi célunk feketén-fehéren, teljesen
világosan, érthetően.
Szeretettel:
PamKrisz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése