A mozgás öröme
táncmeditációban
Emlékszel még gyerekkorodban mennyit futottál, ugráltál,
kerékpároztál, úsztál, vagy csak passzoltad a labdát a barátaidnak, kutyádnak?
Megvan az érzés, hogy milyen élvezetes volt kint lenni a szabadban és fáradhatatlanul
fürgén játszani? Vagy amikor fára másztál és órákig ott cseverésztél a
testvéreddel cseresznyeevés közben egy nagy ágon? Nem számított, ha hideg volt
és fújt a szél. Az sem zavart, amikor a nyári melegben leégtél a napon.
Lepergett rólad az is, amikor a térdeidről lejött a bőr, mert elestél a
bicajoddal. Egy kis plezúr belefért.
Most, hogy felnőttél mi változott meg? Milyen mozgásban
leled örömödet?
Ahhoz, hogy mi emberek kiegyensúlyozottan boldogok legyünk,
a lelki és szellemi táplálékunk mellett a testünkkel is szükséges foglalkoznunk.
A táncról, táncmeditációról, jógáról és különböző sportolási
lehetőségekről érdemes beszélgetnünk, hogy ne felejtsük el milyen sokat ad
nekünk, ha műveljük valamelyiket.
Személyem szerint a táncmeditációt már egészen kicsi
gyerekkorom óta csinálom, olykor állatokat bevonva. Igaz, akkor még nem
tudatosan tettem. Belefeledkezel a létezésed örömébe, csak jólesően áramolsz a
mozdulataiddal.
A táncmeditáció hatására mindig megjelenik a harmónia.
Gyengédebben tudunk önmagunk felé fordulni, ami már önmagában gyógyulás. Az
önelfogadás és határaink felismerése nagyon fontos.
A csoportos táncmeditáció
során megtanuljuk jobban érzékelni egymást és megtapasztaljuk a társas
kapcsolatok és a mozgás örömét, valamint azt, hogy nem vagyunk egyedül. A kör,
amelyben állunk a világmindenség kicsinyített mása, melynek tagjaiként
egyszerre vagyunk segítők és segítettek. Elbújni nem lehet. Kezet nyújtunk
egymásnak, elfogadunk és elfogadnak. Úgy kapcsolódunk egymáshoz a meditáció
során, mint a hétköznapjainkban. Minden
mindennel összefügg.
Amikor csak nők vannak jelen a csoportban, akkor a női
energiák áramlása töretlen. A női sorsok generációkat átívelve egymásra hatva
támogatóan, bátorítóan vannak jelen. Előhozhat belőlünk életünk fontos női
szereplőihez kapcsolódó már elfeledett, eltemetett érzéseket. A közös táncmeditációnkban
alkalom teremtődik ezen fájdalmas érzéseink, emlékeink átdolgozódására.
A táncmeditáció abban segít, hogy jobban tudjunk magunkhoz,
a többi emberhez és Istenhez kapcsolódni. Integrált élmény, gyógyító utazás a
test, a szív, az elme és a szellem terepén. Ügyességre és erőre teszünk szert.
Táncgyakorlatunkat a hála tiszta kifejezésévé alakítjuk. Tisztában vagyunk a
testünk csodájával és azon képességünkkel, hogy mozgásainkkal kifejezzük
magunkat.
Felszínre kerül, hogy milyen képet hordozunk a testünkről és hol van feszültség bennünk melyik testrészünkben. Ráébredünk, hogy sokszor
romboló módon bánunk a testünkkel és nem vagyunk benne a teljes jelenlétünkben.
Nem számít az, hogy hogyan tudunk táncolni. Feszélyezettségünknek számtalan oka
lehet. Elsősorban a családunkból hozzuk a mintákat, és ez igaz a testünkhöz
való viszonyulásunkkal kapcsolatban is.
A tánc pulzálása, iránya néha változik s reflektálhatunk,
hogy mit tesz velünk egy-egy változás. Mit szólunk ahhoz, ha az élet megforgat
bennünket a tengelyünk körül? Megijedünk vagy örülünk neki? Elfogadjuk mindkét
érzést? Teret adunk neki? Hiszen a tapasztalat a fontos, bátrabbá tesz.
Az ókori ember számára a tánc egy volt az élettel, az
életörömmel. Eszköz lehetett az Istenivel való találkozásra, amelyben a
kozmikus egységet és a közösség élményét is meg lehetett élni. Ezt az ősi
tapasztalatot őrzik a balkáni kör- és lánctáncok a mai napig.
Nyissuk meg szívünket egymás és az Univerzum felé!
„ Nem tudom, hogy egy filozófus kívánhat-e egyebet annál,
hogy jó táncos legyen. A tánc az ideálja, művészete, áhítata és végső soron
egyedüli istentisztelete.” Friedrich Nietzsche – Vidám tudomány
Szeretettel: PamKrisz
