Neked mi volt a jeled?
Mi volt a jeled az óvodában?
Nekem napocska, mert ahogy e világra jöttem, fényt, éltető melegséget hoztam magammal. Ma is ez a jelem. Meghatározó hogyan indulsz neki az életnek, gyermekkorodban milyen jellel azonosulsz, mit képviselsz a csoportban.
Miért vagy te a hajó, a labda, a fa, a felhő, a csillag, a Nap...?
Gondolkodtál már ezen felnőttként?
Most is hozod magaddal a jeledet, szimbólumodat?
Igen? Akkor a helyeden vagy, az biztos.
Hiszen gyermekként még tiszták tudjuk kik vagyunk.
Az ember elfordult, elszakadt a természettől , mesterséges környezetet teremtett magának, ezáltal az ellenálló erejét lecsökkentette és így testi-lelki betegségek gyötrik. Szükségszerű a természettel való kapcsolat helyreállítása.
Intenzív kapcsolatot kell teremtenünk az elemekkel a földdel, a vízzel, a tűzzel (napot is beleértve) és a levegővel. Hogyan?
Ehhez idézek Lawrence Nap című novellájából. Gyönyörűen írja le a Nappal, a tűzelemmel való kapcsolatot. Egy beteg amerikai asszony egy szigetre megy gyógyulni a kisfiával, és napozik. A nappal különös, misztikus kapcsolatot teremt. Szinte eggyé olvad a nappal, közben mintegy átlényegül városi, degenerált életmódja, és gondolkodásmódja teljesen átalakul. "Érezte, hogy a nap még csontjaiba is belehatol, nem, mélyebbre, még indulataiba és gondolataiba is. Indulatainak sötét feszültsége engedett, gondolatainak sötét szövetei áttetszőkké váltak, érezte, hogy egész átmelegszik. Megfordult, és engedte, hogy a nap elborítsa vállait, derekát, combjait, lábszárait, még a sarkait is. Ott feküdt elámulva a csodától, ami történt vele. Fáradt, fagyos asszonyszíve olvadt és olvadásában szinte gőzzé, párává vált. Amikor újra felöltözött, még egyszer lefeküdt és felnézett a ciprusra, melynek csúcsa ingadozva hajlott a könnyű szélben erre meg arra, tudatában volt a nagy napnak ahogy vándorolt az égen, így káprázva ment haza, csak félig látott naptól vakultan, káprázó szemmel. Vaksága olyan volt szívében, mint valami gazdagság. Nemcsak napfürdőzés volt ez, sokkal több volt annál. Szíve legbelsejében, lénye mélyén kinyílott és kisimult, odaadta magát. Lényében egy misztikus erő, öntudatánál mélyebb és akaratától független kapcsolatot tartott a nappal. Ez az áramlat saját női mélységeiből ömlött. Ő a tudatos Juliette csak másodlagos személy volt, szinte csak nézője. Az igazi Juliette az a tűzfolyam volt, az az áramlat, mely mély testéből a nap felé áramlott. Mindig ura volt önmagának, tudatában minden sejtjének. Feszesen tartotta erőit, és egészen másfajta erő áramát érezte. Valami önmagából erősebbet, és önmaga bizonytalanabbá vált, de volt benne egy önmagán túli erő."
Alázatot érzett a természettel szemben, feltöltődött, meditált, eggyé vált az Univerzummal s megérezte önmagában a világ erejét. Majd meggyógyulva tért haza.
Nekünk is erre van szükségünk. Felismerni kik vagyunk a nagy egészben, mi a mi szerepünk, erőnk.
Hozd a jeled!
Szeretettel:
Pami
