A mozgás öröme táncmeditációban

 

A mozgás öröme táncmeditációban

 

Emlékszel még gyerekkorodban mennyit futottál, ugráltál, kerékpároztál, úsztál, vagy csak passzoltad a labdát a barátaidnak, kutyádnak? Megvan az érzés, hogy milyen élvezetes volt kint lenni a szabadban és fáradhatatlanul fürgén játszani? Vagy amikor fára másztál és órákig ott cseverésztél a testvéreddel cseresznyeevés közben egy nagy ágon? Nem számított, ha hideg volt és fújt a szél. Az sem zavart, amikor a nyári melegben leégtél a napon. Lepergett rólad az is, amikor a térdeidről lejött a bőr, mert elestél a bicajoddal. Egy kis plezúr belefért.

Most, hogy felnőttél mi változott meg? Milyen mozgásban leled örömödet?

Ahhoz, hogy mi emberek kiegyensúlyozottan boldogok legyünk, a lelki és szellemi táplálékunk mellett a testünkkel is szükséges foglalkoznunk. 

A táncról, táncmeditációról, jógáról és különböző sportolási lehetőségekről érdemes beszélgetnünk, hogy ne felejtsük el milyen sokat ad nekünk, ha műveljük valamelyiket.

Személyem szerint a táncmeditációt már egészen kicsi gyerekkorom óta csinálom, olykor állatokat bevonva. Igaz, akkor még nem tudatosan tettem. Belefeledkezel a létezésed örömébe, csak jólesően áramolsz a mozdulataiddal.

A táncmeditáció hatására mindig megjelenik a harmónia. Gyengédebben tudunk önmagunk felé fordulni, ami már önmagában gyógyulás. Az önelfogadás és határaink felismerése nagyon fontos.

A csoportos táncmeditáció során megtanuljuk jobban érzékelni egymást és megtapasztaljuk a társas kapcsolatok és a mozgás örömét, valamint azt, hogy nem vagyunk egyedül. A kör, amelyben állunk a világmindenség kicsinyített mása, melynek tagjaiként egyszerre vagyunk segítők és segítettek. Elbújni nem lehet. Kezet nyújtunk egymásnak, elfogadunk és elfogadnak. Úgy kapcsolódunk egymáshoz a meditáció során, mint a hétköznapjainkban.  Minden mindennel összefügg.

Amikor csak nők vannak jelen a csoportban, akkor a női energiák áramlása töretlen. A női sorsok generációkat átívelve egymásra hatva támogatóan, bátorítóan vannak jelen. Előhozhat belőlünk életünk fontos női szereplőihez kapcsolódó már elfeledett, eltemetett érzéseket. A közös táncmeditációnkban alkalom teremtődik ezen fájdalmas érzéseink, emlékeink átdolgozódására.

A táncmeditáció abban segít, hogy jobban tudjunk magunkhoz, a többi emberhez és Istenhez kapcsolódni. Integrált élmény, gyógyító utazás a test, a szív, az elme és a szellem terepén. Ügyességre és erőre teszünk szert. Táncgyakorlatunkat a hála tiszta kifejezésévé alakítjuk. Tisztában vagyunk a testünk csodájával és azon képességünkkel, hogy mozgásainkkal kifejezzük magunkat.

Felszínre kerül, hogy milyen képet hordozunk a testünkről és hol van feszültség bennünk melyik testrészünkben. Ráébredünk, hogy sokszor romboló módon bánunk a testünkkel és nem vagyunk benne a teljes jelenlétünkben. Nem számít az, hogy hogyan tudunk táncolni. Feszélyezettségünknek számtalan oka lehet. Elsősorban a családunkból hozzuk a mintákat, és ez igaz a testünkhöz való viszonyulásunkkal kapcsolatban is.

A tánc pulzálása, iránya néha változik s reflektálhatunk, hogy mit tesz velünk egy-egy változás. Mit szólunk ahhoz, ha az élet megforgat bennünket a tengelyünk körül? Megijedünk vagy örülünk neki? Elfogadjuk mindkét érzést? Teret adunk neki? Hiszen a tapasztalat a fontos, bátrabbá tesz.

Az ókori ember számára a tánc egy volt az élettel, az életörömmel. Eszköz lehetett az Istenivel való találkozásra, amelyben a kozmikus egységet és a közösség élményét is meg lehetett élni. Ezt az ősi tapasztalatot őrzik a balkáni kör- és lánctáncok a mai napig.

 

Nyissuk meg szívünket egymás és az Univerzum felé!

 

„ Nem tudom, hogy egy filozófus kívánhat-e egyebet annál, hogy jó táncos legyen. A tánc az ideálja, művészete, áhítata és végső soron egyedüli istentisztelete.” Friedrich Nietzsche – Vidám tudomány

Szeretettel: PamKrisz