Érzésből
Mindent érzésből
csinálunk, akkor is, ha nem vagyunk tudatában, vagy nem akarjuk ezt a tényt
elfogadni. Jó esetben szeretetből, olykor dühből, és fájdalomtól hajtva. Van,
amit szenvedéllyel végzünk és örömmel, mást pedig kedvetlenül ímmel-ámmal. A
tükörképünket is vagy elismerően megdicsérjük, vagy lehangoltan megkritizáljuk.
Ugye? Az vagy, akinek mondod magad.
Ahogy telnek, múlnak az évek, megtanuljuk az érzéseinket kordába tartani. Nincs ezzel baj mértékkel addig, amíg felismerjük, elfogadjuk, tehát nem tagadjuk a felbukkanó érzelmet, viszont nem azonosulunk az érzéseinkkel. Én, én vagyok. Az érzésem pedig, egy éppen aktuális érzelem. Ha megmaradunk a gyermeki énünkben úgy, hogy tudatosítjuk az életünk csodás része az érzelem, és nem próbálunk meg érzéketlenül élni, falakat építve a szívünk köré, akkor harmonikusan élhetjük napjainkat.
Vannak elképzeléseink arról mit, hogyan szeretnénk átélni,
érezni. Nem mindig sikerül a céljainkat tervezett módon megélnünk. Előfordul,
hogy nem tetszik, amit megtapasztalunk és az is megtörténik olykor, hogy sokkal
szebb érzéseket kapunk az élettől, mint amire számítottunk. Ezért a rugalmasságunk és a tudatos
hozzáállásunk nagy segítségünkre van. A legnehezebb és legfájdalmasabb
körülmények között is, hinnünk kell a
változásban, ami az érzéseket is megváltoztatja. Mert a megfelelő érzés
megajándékoz minket, áldás számunkra.
„Amikor feltételek nélkül szeretsz, akkor nem a fizikai formát szereted, nem a pszichikai formát, a személyiséget. A feltétel nélküli szeretet mélyebb, transzcendens szeretet. Amit szeretsz, az nem a forma, hanem a másik formátlan lénye. Erre csak akkor vagy képes, ha érezni tudod magadban a formátlanság dimenzióját. Amikor elcsendesedsz és a jelenben vagy, meglátod a másikban az esszenciát. Egy felismerés, hogy a másik ugyanolyan, mint te vagy. Felismered formátlan önmagad a másikban. Mindig ott van minden lényben a tudat, forma előtti dimenziója. Úgymond a tudat, az emberi lény fizikai formát öltött, de ez nem jelenti azt, hogy a formátlan és időtlen tudat elveszett. Mindenki a tiszta tudatból való, aki itt valamilyen formában megtestesült.
Akkor nem vagyunk harmonikus kapcsolatokban, amikor azonosulunk a felmerülő érzelmekkel, kötődünk a fizikai, pszichológiai formákhoz és közben a transzcendenssel való kapcsolatot elveszítjük. Törekednünk kell ezek egyensúlyára.” Eckhart Tolle
Nem mindegy, hogy kötelességtudatból vagy örömmel tanulunk. Kényszerből vagy szerelemből házasodunk. Elvárások miatt végzünk egy munkát, vagy szeretettel hivatásként. Szívünkből alapítunk családot, vagy csak a szüleink megörvendeztetésére.
Azt mondják, a vonzás törvénye akkor működik, amikor érzéssel átszőve a képzeletünkkel tesszük. Na, igen. J
A kvantumszinkronizációt is az öröm érzésével gyakoroljuk.
Amely érzésnek, gondolatnak
figyelmet szentelünk, annak adunk energiát.
Öltözz olyan érzésbe,
aki lenni akarsz, és azzá válsz.
Hogy érzed magadat?
Szeretettel: PamKrisz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése