Kulcs, az őszinte kommunikáció!

 

A kulcs az őszinte kommunikáció!

                         

- Nem mondhatom el neki, mert aggódom, hogy meg sem fogja érteni.

- Úgy, gondolod, nem fogja megérteni az érzéseidet, ezért inkább magadba zárkózol?

- Tettem már célzásokat felé.

- Célzásokat? A burkolt utalásokat nem veszi mindenki komolyan, ha egyáltalán úgy értelmezi, ahogy a célozgató személy azt szeretné. Sokszor félreérthető az efféle kommunikáció, amely elmélyíti a konfliktust, esetleg haragot. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha bátran őszintén elmondom mi bánt, vagy miért vagyok mérges, akkor általában megértenek az emberek. Ez egyszerűbb módja az önkifejezésnek.

- Lehet, de a sugalmazásom az biztonságosabb.

- Úgy tűnik félsz valamitől. Talán úgy érzed, így te irányítasz?

- Micsoda badarság!

- Szerinted gondolatolvasó a párod? Vagy teljesen mindegy, hogy ő mit akar  ezzel kapcsolatban, mert te akarod kontroll alatt tartani ezt a helyzetet?

- Igen, dühös vagyok. Ki ne szeretné, ha a dolgok úgy működnének, ahogyan azt elvárja? Miért nem tud úgy gondolkodni, mint én? Ez olyan nagy kérés?

- Az nem nagy kérés, ha közlöd a másikkal, hogy mit szeretnél, mik az elképzeléseid az adott dologban, hiszen nem egy idegen, hanem a feleséged, akiről beszélsz.

Tudod, minden érzelmileg jelentős emberi kapcsolatban tudattalanul működik két mechanizmus, az azonosulás, és az elvárás /előírás.  Beszélsz nyíltan vagy inkább nyomást gyakorolsz rá az elvárásaiddal, hogy csökkentsd a benned lévő feszültséget, ami a különbözőségetek elviseléséből fakad?

Két ember nem lehet teljesen egyforma. Hasonló igen, de akkor sem minden tekintetben. A másik jelenléte kisebb-nagyobb mértékben mindig magában foglalja a különbözőséget. Ha ez akkora feszültséget gerjeszt benned, hogy nem tudod kontrollálni magadat, akkor lehetséges önmagadért, és a kapcsolataidért további önismeretre szert tenned? Gondolok itt azokra a tulajdonságaidra, erősségeidre, amiket mostanában elnyomtál, pedig ott vannak benned és segítik a kapcsolódásaidat. Következő találkozónkra írj pár olyan képességedről, amelyek segítettek már korábban hasonló nehéz helyzet megoldásában!

- Lehetséges, hogy fejlődnöm kell. Rendben írok.

- Hogy érzed, mit sugárzol kifelé ilyenkor? Kedves megértést, bizalmat vagy merev kritikát, dühöt, értetlenséget, utasítást? Ezek alapján, milyen választ vársz a másik személytől?

- Elgondolkodtató.

Kapcsolatainknál törekszünk arra, hogy csak olyan tulajdonságbeli elvárásaink legyenek a másikkal szemben, amelyek bennünk is megvannak, de sosem 100 %-ban, hiszen különbözőek vagyunk valamennyire, és mindenkinek joga van megélni a szabadságát.

Ha egységben akarunk lenni, ahhoz szívből szeretettel kell kommunikálnunk egymással. Meg kell értetnünk célunkat a másikkal, hiszen közösek a céljaink. Másrészről a feltétel nélküli szeretetben, nincsenek elvárások. Erről már korábban szó volt, hogy párválasztás előtt meg kell ismernünk magunkat és az igényeinket, valamint a másik lényét, akkor kizárt, hogy nagy problémáink adódjanak.

Sok minden meghatározza a kommunikációnkat, a személyiségünk, a környezetünk, a hiedelmeink stb. Alapvetően olyan mértékben fogadjuk, vagy utasítjuk el egymást a kommunikáció során, amennyire összhangban érezzük a köztünk lévő távolságot a kapcsolatunk mélységével.

Őszintén felvállalni az érzéseinket, kifejezni a gondolatainkat bátorságot jelent. Figyelni nyíltan a másikra úgyszintén, és ez a kulcsa a boldog jelenünknek.

 

Szeretettel:

PamKrisz

Fotó: Pinterest