Alázat
Az alázat mindig a
csoda állapotában tart.
Alázatosnak lenni annyit jelent, hogy azzal kapcsolódsz, aki valójában vagy, és nem azzal, amid van. Függetlenül attól, hogy mennyire vagy sikeres és okos.
Nem gondolom, és nem érzem úgy, ahogyan az alázatot és alázatost sokszor
fordítják értelmező szótárak, vagy értelmezik bizonyos személyek. Aki alázatos,
az nem alárendelt, nem függ mások akaratától és nem értékeli le önmagát, nem
tolakodó, nem gyakorol nyomást keményen másokra. Hanem kellő szerénységgel udvarias viselkedésű, szelíd, türelmes,
tisztelettudó, partnerségre, egyenlőségre törekvő inspiráló ember.
Az alázatosság a fejlődés kulcsa, erény, keresztény érték. Mert pontosan látod, hogy hol tartasz a fejlődésedben, a céljaid elérésében, és hogy mik a korlátaid. Így nyitott maradsz az új ismeretekre, nem rettensz meg a hibázástól sem. Szabadság a büszkeségtől, önteltségtől.
A balga büszkeség eltávolít másoktól, kérkedő, lekezelő bánásmódhoz vezet. Tudod, hogy a türelmetlenség és a panaszkodás is a büszkeségből ered?
Tanulhatunk folyamatosan alázatosságot. Például azzal, hogy segítséget kérünk, amikor úgy érezzük szükséges. Azzal a hozzáállással, hogy megengedjük másoknak, hogy a maguk módján segítsenek. Egy csapat vagyunk. Huszonéves koromban a felsőfokú sportképzésem során és egy sminkes tanfolyamon az oktatók külön felhívták a figyelmünket az alázat fontosságára a szakmában.
Segítő kérdések:
- Tudod ki vagy?
- Neked milyen a szellemiséged?
- Hogyan bánsz az emberekkel? Körültekintően, óvatosan?
- Törődsz másokkal?
- Elismered, ha tévedsz?
- Békére törekszel?
- Alázatos vezető vagy, akár mint szülő?
- Menekülsz a gyengeségeid miatt, vagy a múlt sérelmei miatt?
- Honnan jön az igazi felemelkedésed?
Bízz a Teremtőben!
„Az alázat mindig a tisztelet és az előléptetés előtt jár.” Joyce Meyer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése