A kulcs az őszinte kommunikáció!
- Nem mondhatom el neki, mert aggódom, hogy meg sem fogja
érteni.
- Úgy, gondolod, nem fogja megérteni az érzéseidet, ezért
inkább magadba zárkózol?
- Tettem már célzásokat felé.
- Célzásokat? A burkolt utalásokat nem veszi mindenki komolyan,
ha egyáltalán úgy értelmezi, ahogy a célozgató személy azt szeretné. Sokszor
félreérthető az efféle kommunikáció, amely elmélyíti a konfliktust, esetleg
haragot. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha bátran őszintén elmondom mi bánt,
vagy miért vagyok mérges, akkor általában megértenek az emberek. Ez egyszerűbb
módja az önkifejezésnek.
- Lehet, de a sugalmazásom az biztonságosabb.
- Úgy tűnik félsz valamitől. Talán úgy érzed, így te
irányítasz?
- Micsoda badarság!
- Szerinted gondolatolvasó a párod? Vagy
teljesen mindegy, hogy ő mit akar ezzel kapcsolatban, mert te akarod kontroll
alatt tartani ezt a helyzetet?
- Igen, dühös vagyok. Ki ne szeretné, ha a dolgok úgy működnének,
ahogyan azt elvárja? Miért nem tud úgy gondolkodni, mint én? Ez olyan nagy
kérés?
- Az nem nagy kérés, ha közlöd a másikkal, hogy mit
szeretnél, mik az elképzeléseid az adott dologban, hiszen nem egy idegen, hanem
a feleséged, akiről beszélsz.
Tudod, minden érzelmileg jelentős emberi kapcsolatban
tudattalanul működik két mechanizmus, az azonosulás, és az elvárás /előírás. Beszélsz nyíltan vagy inkább nyomást
gyakorolsz rá az elvárásaiddal, hogy csökkentsd a benned lévő feszültséget, ami
a különbözőségetek elviseléséből fakad?
Két ember nem lehet teljesen egyforma. Hasonló igen, de akkor
sem minden tekintetben. A másik jelenléte kisebb-nagyobb mértékben mindig
magában foglalja a különbözőséget. Ha ez akkora feszültséget gerjeszt benned,
hogy nem tudod kontrollálni magadat, akkor lehetséges önmagadért, és a kapcsolataidért
további önismeretre szert tenned? Gondolok itt azokra a tulajdonságaidra, erősségeidre,
amiket mostanában elnyomtál, pedig ott vannak benned és segítik a
kapcsolódásaidat. Következő találkozónkra írj pár olyan képességedről, amelyek
segítettek már korábban hasonló nehéz helyzet megoldásában!
- Lehetséges, hogy fejlődnöm kell. Rendben írok.
- Hogy érzed, mit sugárzol kifelé ilyenkor? Kedves megértést, bizalmat vagy merev kritikát,
dühöt, értetlenséget, utasítást? Ezek alapján, milyen választ vársz a másik
személytől?
- Elgondolkodtató.
Kapcsolatainknál törekszünk arra, hogy csak olyan
tulajdonságbeli elvárásaink legyenek a másikkal szemben, amelyek bennünk is
megvannak, de sosem 100 %-ban, hiszen különbözőek vagyunk valamennyire, és
mindenkinek joga van megélni a szabadságát.
Ha egységben akarunk lenni, ahhoz szívből szeretettel kell
kommunikálnunk egymással. Meg kell értetnünk célunkat a másikkal, hiszen
közösek a céljaink. Másrészről a feltétel nélküli szeretetben, nincsenek
elvárások. Erről már korábban szó volt, hogy párválasztás előtt meg kell
ismernünk magunkat és az igényeinket, valamint a másik lényét, akkor kizárt,
hogy nagy problémáink adódjanak.
Sok minden meghatározza a kommunikációnkat, a
személyiségünk, a környezetünk, a hiedelmeink stb. Alapvetően olyan mértékben
fogadjuk, vagy utasítjuk el egymást a kommunikáció során, amennyire összhangban
érezzük a köztünk lévő távolságot a kapcsolatunk mélységével.
Őszintén felvállalni az érzéseinket, kifejezni a gondolatainkat bátorságot jelent. Figyelni nyíltan a másikra úgyszintén, és ez a kulcsa a boldog jelenünknek.
Szeretettel:
PamKrisz
Fotó: Pinterest