Örvendező test

 

Meseterápia 1.

Az örvendező test

 

A mesék során a hozzánk tartozók ősi áldásait, kincseit fedezzük fel újra.

Mindenkinek van kedvenc meséje.

Most nézzük meg, mit tanítanak a testről a mesék!

A mesékben emberfeletti tulajdonságokkal és képességekkel felruházott mágikus tárgyként jelenik meg a test, amelynek két pár füle van, az egyik a mindennapi világ, a másik a lélek hangjainak meghallását szolgálja. Kettő pár szeme van, az egyik a megszokott látást, a másik a távolbalátást biztosítja. Kétféle ereje van, az egyik az izmoké, a másik a lélek legyőzhetetlen ereje, és még folytathatnánk a test kettősségének felsorolását. Azonban más rendszerek szerint a testnek nem öt, hanem hat érzékszerve van. Sok tündérmese és mítosz írja le a test esendő és zabolátlan mivoltát.

Az örvendező test egyenlő a szilaj életerővel, amikor életed játékában önmagadat adod.

A test, azok számára, akik értik, a rosettai kőhöz hasonlatosan az adott, az elvett, a remélt, a begyógyult élet eleven könyve. Értékét, az azonnali reagálás regisztrálásának, a mély érzésnek, az előre megsejtésnek kifinomult képessége adja.

A test soknyelvű lény. Hőmérsékletén és színén, mint a felismerés pírján, a szeretet izzásán, a fájdalom sötét hamuján, az izgalom forróságán, a közömbösség hidegén át beszél. Örökös apró táncán, olykor ide-oda billegésen, olykor ideges rángáson, máskor remegésen át beszél. A szív heves dobogásán, a csüggedésen, a mélybe zuhanáson és a kiviruló reményen át beszél.

A test emlékszik. Olyan, mint a vízzel telt szivacs, ha bárhol megnyomjuk vagy megérintjük, emlékezet árad belőle.

 

- Neked mit jelent a szépség?

 

Amikor a nőket olyan kedélyállapotba, mesterkéltségbe, olyan sémákba kényszerítik, amelyeknek a szépség és a viselkedés egyedülálló ideáljához kell idomulni, akkor béklyóba kötik testüket és lelküket, így többé nem szabadok.

A nők joggal tagadják meg mindazokat a lelki és fizikai mércéket, amelyek sértik a szellemet és elvágják az ősi, zabolátlan lélekhez fűződő kapcsolatot.

A nők ösztönös természete sokkal inkább az életerő, az érzékenység és a kitartás képességéért, s nem pedig holmi külsődleges mérce szerint tartják nagyra a testet és a szellemet. Ezzel nem vetik el a kultúrát, hanem olyan nagyra tágítják a kört, amelybe a szépség, a forma és a funkció minden formája belefér.

Az ősi természethez tartozik a természetes öröm érzése. Ha a csodálatosnál kevesebbre értékeljük a testet, akkor arra kényszerítjük, hogy az őt megillető szellem és forma nélkül éljen, megtagadjuk tőle az ujjongás jogát.

 

- Milyen élményeid vannak a kinézeteddel kapcsolatban? Mondták neked, hogy túl magas vagy? Netán alacsony, esetleg duci? Kritizálták már a fogaid formáját vagy a bőröd színét, struktúráját?

Ha csak egyféle szépséget helyezünk előtérbe, akkor elsiklunk a természet mellett.

 

- Tudtad, hogy az örökölt fizikai tulajdonságaink becsmérlése nemzedékeken át tartó szorongást és neurózist idézhet elő?

Ha egy leánygyermeket arra tanítanak, hogy vesse meg testi örökségét, akkor elszakad attól a női testi azonosságtól, amely családja többi tagjához fűzi. Ha nem szeretheti testét, testalkatát olyannak, amilyen, akkor elveszíti természetes ritmusát, magabiztosságát és számos fontos lelki és szellemi kincsét. Ha nem szeretheti önmagát, hogyan szerethet mást?

Értékünket nem a külsőnk adja. A test kinézete miatti szorongás hatalmas részt szakít ki a figyelmünkből, alkotó életünkből.

A nők arra éhesek, hogy az őket körülvevő kultúra elismerje őket.

 

- Elég bölcs és erős vagy ahhoz, hogy elfordulj azoktól, akik a testedet becsmérlik, és helyette a belsőd hangjára, valamint tiszteletreméltó testedre figyelj?

Testünk célja, hogy felemeljen, előre hajtson, hogy eltöltsön bennünket ittlétünket bizonyító érzésekkel.

A test olyan, mint a föld: önmagában való vidék. Éppúgy megsebezhető a túlzott építkezéssel, a parcellákra hasogatással, a szétvágásokkal, az aláásásokkal, és ezáltal éppúgy meggyengül ereje, mint bármely vidéknek. Az őseihez közelebb álló asszonyt nem lehet könnyen megingatni. Számára nem az a kérdés, hogyan formáljon meg valamit, hanem, hogy hogyan érezzen. Például egy mell akkor jó, ha táplál és érez, bármilyen is legyen a formája. Ugyanígy minden testrészünknek megvan a maga bennünket támogató funkciója. A kérdés nem az alak, a méret, a kor vagy, hogy hány darab van belőle.

Az ősi kérdés az, hogy a tested érez-e, boldog-e, megfelelő-e a kapcsolata az örömmel, a szívvel, a lélekkel, az ősi dolgokkal?

 

A Pillangóasszony meséje:

A szellem világában a farkasok az asszonyok, a medvék a férjek, a hatalmas termetű öregasszonyok pedig a pillangók.

A pillangóasszony a megtestesült Természeti asszony. Táncát a törzsek tisztelettel és odaadással nézik. Ő a női megtermékenyítő és megerősítő erő, a kor, a nő. Egész testét áldásként használja. Megérinthet mindenkit, ez az ő kiváltsága. Egyik lábáról a másikra ugrál. Mozdulataival egyik helyről a másikra viszi a hímport, így termékenyít keresztporzással, ahogyan a lélek éjszakai álmokkal termékenyíti meg az értelmet, ahogyan az archetípusok termékenyítik meg a köznapi világot. Le-fel lengeti könnyedén toll-legyezőjét, kagylóból fűzött karperecei csörögnek, haja a földig ér. Teste vén és elementáris. Ő a középpont. Egy kicsit elvesz innen, egy kicsit hozzátesz oda, miáltal összevonja az ellentéteket. Az átalakulás sem bonyolultabb ennél. Így csinálja ezt a pillangó. Így csinálja ezt a lélek. Megtanítja lágy mozdulataival, hogy egy kicsi cselekedet is sok változást idéz elő és, hogy a megtermékenyítő erő helyettesíti a hegyek megmozgatását. Ő a kijavító, ő emlékszik a régi gondolatokra.

 

Ezt az írást Clarissa Pinkola Estés ihlette, és sokat idéztem egyik könyvéből, melynek  címe: Farkasokkal futó asszonyok 1.kötete.

 

 Kívánom, hogy leld örömödet a világot elárasztó sokféle szépségben! Legyél büszke arra a testre, amit őseidtől kaptál!

Fotó: Istock

 

Szeretettel: Paméla Krisztina

coach, lélekmentor

Hol a válasz a szorongásra?

Hol a válasz a szorongásra?

Alapozás

- Hol keressem a választ a problémáimra, a szorongásomra? 

- A szorongás egy természetes érzés mely, ha nem állandósult, akkor a javunkat szolgálja átmenetileg azáltal, hogy ébren tartja az érzékeinket.

- Nálam már ez régóta tart sajnos.

- Honnan származtatod a gondjaidat? 

- Sorolhatnám. Azért vagyok ilyen, mert már a gyerekkorom, mert a szüleim, mert a házasságom, mert az üzlettársam stb... 

- Tudsz ezeken az embereken változtatni? 

- Nem, már próbáltam.

-  Akkor miért hajtogatod reménytelenül?

Tudod, hogy a saját elméd okozza a legnagyobb fájdalmadat? Valójában ez az egyetlen problémád, nem tudod elérni, hogy úgy működjön az elméd, ahogy szeretnéd.

A  fiziológiád és pszichológiai mintáid nem hallgatnak rád.

Van egy értelmi képességed, amelyhez nincs elég erős alapod. 

 Az ember arra vágyik, hogy valamilyen módon határtalanná váljon. 

Valójában határtalan lények vagyunk.  Ahhoz, hogy ezt felismerjük, egy stabil alapot kell teremtenünk. Ehhez van egy nagyszerű jóga gyakorlat. Célja az egyesítés, az egység megélése, mely bennünk van. 

A tudomány úgy fogalmaz, bal és jobb agyfélteke. Ennél többről van szó, hosszasan lehet róla beszélgetni. 

A teremtés forrása működik bennünk folyamatos megújulással. Mindent meg tudunk újítani.

Gyakorlat szorongás ellen:

/Namaszté-namaszkár/

"Találj valamit, ami az élethez kapcsolódik, amiben örömödet leled, amit szeretsz, ami tetszik és nézz rá szeretettel 10-12 percen át, miközben a kettő tenyeredet illeszd egymáshoz pontosan! Csak nézz valamire, ami igazán fontos neked, legyen az egy felhő, egy fa, egy ember, egy állat, bármi és időzz el így perceken át! 

A szorongás csökkeni fog. Mert lényegében a konfliktust az adja, hogy két dimenzió van benned. A jóga tudománya részletesen foglalkozik ezzel." Sadhguru

Namaszté vagy Namaszkár jelentése:

Többféleképpen is magyarázhatóak ezek a szanszkrit szavak. Hódolatomat ajánlom neked lelki lénynek, annak aki vagy. Meghajlok előtted tisztelettel. Az emberek ily módon hódolatukat ajánlják egymásnak, és visszafogják magukat szerényen a másik jelenlétében. Egyben kifejezi a minden élőlénnyel hasonló, lelki azonosságot. Az egységet, az ember és élőlénytársai közötti kapcsolatot, mely összetartó erő, az erőszakmentes életelv alapja.

Fotó: Pixabay

Szeretettel: 

PamKrisz

Milyen gondolatokkal tartod magadat fiatalon?

 

Milyen gondolatokkal tartod magadat fiatalon?

 

Milyen elmebeli szokásaink vannak?

Több tudományág foglalkozik a szokások hátterének felkutatásával. Vannak aktív és passzív szokásaink. Azt mondják, hogy nem minden szokás alakul ki tudatosan. Például a negatív szokások külső vagy belső stressz hatására kialakulhatnak öntudatlanul, ezért elengedhetetlen a tudatos jelenlét. A szokások kialakításának kulcsfontosságú szempontja a pozitív megerősítés, a jutalmazás. Jutalmazd meg magadat, ha van sikerélményed!

 

Milyenek az uralkodó gondolataid?

- puszta vágyakozó, morgolódó

- békés

- aggódó, szorongó

- hálával teli

- rémisztő hanyatlásra koncentráló

- fiatalos

- súrlódásokkal teli és gyűlölködő

- tiszta, jóindulatú

- kritikus, elvárásokkal teli

- szeretetteljes

- hisztérikus, félős

- kiegyensúlyozott, összpontosító

- könnyelmű, önző

- hittel teli

- bosszúra éhes

- életet adó, bőséget teremtő

 

Mi alakítjuk az életünket a gondolatainkkal. Mert amiről folyamatosan gondolkodunk, a szerint fogunk cselekedni rendszeresen és így kialakulnak a szokásaink.

A tiszta jóakaratú gondolatok gyógyítóak, életadóak és legyőzik a gonoszságot.

Mentális állapotunk határozza meg a fizikai állapotunkat, még az arckifejezésünket, a járásunkat is. Hiszen kiül az arcunkra, amit érzünk és gondolataink elnehezítik vagy megkönnyítik a mozgásunkat.

A betegségek elkerülnek bennünket, ha harmonizáljuk a gondolatainkat.

A hit szellemi erőt ad. Nincs kételkedés. A siker eljön. A mindenkire ható helyes gondolatok és cselekedetek, pozitív eredményeket okoznak.

A bölcsek dolgoznak magukon belül és kívül egyaránt.

 

Milyen gondolatokkal tartod magadat fiatalon?

Fotó: Pixabay 

 

Szeretettel: PamKrisz

A mozgás öröme táncmeditációban

 

A mozgás öröme táncmeditációban

 

Emlékszel még gyerekkorodban mennyit futottál, ugráltál, kerékpároztál, úsztál, vagy csak passzoltad a labdát a barátaidnak, kutyádnak? Megvan az érzés, hogy milyen élvezetes volt kint lenni a szabadban és fáradhatatlanul fürgén játszani? Vagy amikor fára másztál és órákig ott cseverésztél a testvéreddel cseresznyeevés közben egy nagy ágon? Nem számított, ha hideg volt és fújt a szél. Az sem zavart, amikor a nyári melegben leégtél a napon. Lepergett rólad az is, amikor a térdeidről lejött a bőr, mert elestél a bicajoddal. Egy kis plezúr belefért.

Most, hogy felnőttél mi változott meg? Milyen mozgásban leled örömödet?

Ahhoz, hogy mi emberek kiegyensúlyozottan boldogok legyünk, a lelki és szellemi táplálékunk mellett a testünkkel is szükséges foglalkoznunk. 

A táncról, táncmeditációról, jógáról és különböző sportolási lehetőségekről érdemes beszélgetnünk, hogy ne felejtsük el milyen sokat ad nekünk, ha műveljük valamelyiket.

Személyem szerint a táncmeditációt már egészen kicsi gyerekkorom óta csinálom, olykor állatokat bevonva. Igaz, akkor még nem tudatosan tettem. Belefeledkezel a létezésed örömébe, csak jólesően áramolsz a mozdulataiddal.

A táncmeditáció hatására mindig megjelenik a harmónia. Gyengédebben tudunk önmagunk felé fordulni, ami már önmagában gyógyulás. Az önelfogadás és határaink felismerése nagyon fontos.

A csoportos táncmeditáció során megtanuljuk jobban érzékelni egymást és megtapasztaljuk a társas kapcsolatok és a mozgás örömét, valamint azt, hogy nem vagyunk egyedül. A kör, amelyben állunk a világmindenség kicsinyített mása, melynek tagjaiként egyszerre vagyunk segítők és segítettek. Elbújni nem lehet. Kezet nyújtunk egymásnak, elfogadunk és elfogadnak. Úgy kapcsolódunk egymáshoz a meditáció során, mint a hétköznapjainkban.  Minden mindennel összefügg.

Amikor csak nők vannak jelen a csoportban, akkor a női energiák áramlása töretlen. A női sorsok generációkat átívelve egymásra hatva támogatóan, bátorítóan vannak jelen. Előhozhat belőlünk életünk fontos női szereplőihez kapcsolódó már elfeledett, eltemetett érzéseket. A közös táncmeditációnkban alkalom teremtődik ezen fájdalmas érzéseink, emlékeink átdolgozódására.

A táncmeditáció abban segít, hogy jobban tudjunk magunkhoz, a többi emberhez és Istenhez kapcsolódni. Integrált élmény, gyógyító utazás a test, a szív, az elme és a szellem terepén. Ügyességre és erőre teszünk szert. Táncgyakorlatunkat a hála tiszta kifejezésévé alakítjuk. Tisztában vagyunk a testünk csodájával és azon képességünkkel, hogy mozgásainkkal kifejezzük magunkat.

Felszínre kerül, hogy milyen képet hordozunk a testünkről és hol van feszültség bennünk melyik testrészünkben. Ráébredünk, hogy sokszor romboló módon bánunk a testünkkel és nem vagyunk benne a teljes jelenlétünkben. Nem számít az, hogy hogyan tudunk táncolni. Feszélyezettségünknek számtalan oka lehet. Elsősorban a családunkból hozzuk a mintákat, és ez igaz a testünkhöz való viszonyulásunkkal kapcsolatban is.

A tánc pulzálása, iránya néha változik s reflektálhatunk, hogy mit tesz velünk egy-egy változás. Mit szólunk ahhoz, ha az élet megforgat bennünket a tengelyünk körül? Megijedünk vagy örülünk neki? Elfogadjuk mindkét érzést? Teret adunk neki? Hiszen a tapasztalat a fontos, bátrabbá tesz.

Az ókori ember számára a tánc egy volt az élettel, az életörömmel. Eszköz lehetett az Istenivel való találkozásra, amelyben a kozmikus egységet és a közösség élményét is meg lehetett élni. Ezt az ősi tapasztalatot őrzik a balkáni kör- és lánctáncok a mai napig.

 

Nyissuk meg szívünket egymás és az Univerzum felé!

 

„ Nem tudom, hogy egy filozófus kívánhat-e egyebet annál, hogy jó táncos legyen. A tánc az ideálja, művészete, áhítata és végső soron egyedüli istentisztelete.” Friedrich Nietzsche – Vidám tudomány

Szeretettel: PamKrisz

 

Érzésből

 

Érzésből

 

Mindent érzésből csinálunk, akkor is, ha nem vagyunk tudatában, vagy nem akarjuk ezt a tényt elfogadni. Jó esetben szeretetből, olykor dühből, és fájdalomtól hajtva. Van, amit szenvedéllyel végzünk és örömmel, mást pedig kedvetlenül ímmel-ámmal. A tükörképünket is vagy elismerően megdicsérjük, vagy lehangoltan megkritizáljuk. Ugye? Az vagy, akinek mondod magad.

Ahogy telnek, múlnak az évek, megtanuljuk az érzéseinket kordába tartani. Nincs ezzel baj mértékkel addig, amíg felismerjük, elfogadjuk, tehát nem tagadjuk a felbukkanó érzelmet, viszont nem azonosulunk az érzéseinkkel. Én, én vagyok. Az érzésem pedig, egy éppen aktuális érzelem. Ha megmaradunk a gyermeki énünkben úgy, hogy tudatosítjuk az életünk csodás része az érzelem, és nem próbálunk meg érzéketlenül élni, falakat építve a szívünk köré, akkor harmonikusan élhetjük napjainkat.

Vannak elképzeléseink arról mit, hogyan szeretnénk átélni, érezni. Nem mindig sikerül a céljainkat tervezett módon megélnünk. Előfordul, hogy nem tetszik, amit megtapasztalunk és az is megtörténik olykor, hogy sokkal szebb érzéseket kapunk az élettől, mint amire számítottunk. Ezért a rugalmasságunk és a tudatos hozzáállásunk nagy segítségünkre van. A legnehezebb és legfájdalmasabb körülmények között is, hinnünk kell a változásban, ami az érzéseket is megváltoztatja. Mert a megfelelő érzés megajándékoz minket, áldás számunkra.

 „Amikor feltételek nélkül szeretsz, akkor nem a fizikai formát szereted, nem a pszichikai formát, a személyiséget. A feltétel nélküli szeretet mélyebb, transzcendens szeretet. Amit szeretsz, az nem a forma, hanem a másik formátlan lénye. Erre csak akkor vagy képes, ha érezni tudod magadban a formátlanság dimenzióját. Amikor elcsendesedsz és a jelenben vagy, meglátod a másikban az esszenciát. Egy felismerés, hogy a másik ugyanolyan, mint te vagy. Felismered formátlan önmagad a másikban. Mindig ott van minden lényben a tudat, forma előtti dimenziója. Úgymond a tudat, az emberi lény fizikai formát öltött, de ez nem jelenti azt, hogy a formátlan és időtlen tudat elveszett. Mindenki a tiszta tudatból való, aki itt valamilyen formában megtestesült.

Akkor nem vagyunk harmonikus kapcsolatokban, amikor azonosulunk a felmerülő érzelmekkel, kötődünk a fizikai, pszichológiai formákhoz és közben a transzcendenssel való kapcsolatot elveszítjük. Törekednünk kell ezek egyensúlyára.” Eckhart Tolle

 

Nem mindegy, hogy kötelességtudatból vagy örömmel tanulunk. Kényszerből vagy szerelemből házasodunk. Elvárások miatt végzünk egy munkát, vagy szeretettel hivatásként. Szívünkből alapítunk családot, vagy csak a szüleink megörvendeztetésére.

 

Azt mondják, a vonzás törvénye akkor működik, amikor érzéssel átszőve a képzeletünkkel tesszük. Na, igen. J

A kvantumszinkronizációt is az öröm érzésével gyakoroljuk.

Amely érzésnek, gondolatnak figyelmet szentelünk, annak adunk energiát.

Öltözz olyan érzésbe, aki lenni akarsz, és azzá válsz.

Hogy érzed magadat?

Fotó: PX

 

Szeretettel: PamKrisz

 

 

Az én komfortzónám

 

Az én komfortzónám és a te komfortzónád

 

Mit is jelent a komfortzóna? Azokat a kényelmes életkörülményeket jelenti, amiben valaki kellemesen, biztonságban otthon érzi magát.

Amikor arra buzdítanak, hogy hagyd el a komfortzónádat, azt érezheted, hogy olyan nehezebb feladatokat akarnak rád bízni, ami számodra nem kellemes, nem biztonságos. Jó esetben a fejlődésed érdekében hangoztatják a jóakaróid kéretlen vagy kért tanácsaikat.

Honnan tudhatja pontosan egy másik ember azt, hogy neked mire van szükséged? Vetődik fel benned a kérdés jogosan, hiszen nincs kettő egyforma életút, családi háttér, sérülések stb…A te komfortos övezeted lehet, egy másik személynek nem tűnik biztonságosnak, sőt futva menekülne el abból a helyzetből. Mert nem vagyunk egyformák, ugyanakkor szeretnénk érezni az egységet, összetartozást. Csak nem szabad elfelejtenünk, hogy az élet sokkal színesebb, mint mi azt fel tudnánk fogni.

Ott vannak a bennünket körülvevő hatások: a társadalmilag elfogadott normák, kitolt sportteljesítmények, a különböző kultúrák.

Mi life coachok nem adhatunk az ügyfeleinknek tanácsot, még akkor sem, ha azt kérik. Segíthetünk felismerni a lehetőségeket, erősségeket és motiválhatunk, mint edzők, hogy mindenki a számára legboldogabb életet élhesse.

Miért gondolják sokan, hogy a kényelmetlen, fájdalmas, gyors vagy drasztikus lépés lenne a megoldás a hónapok vagy évek óta elhúzódó problémájukra?

Nem mondom senkinek, hogy lépjen ki a komfortzónájából. Hanem azt mondom, fejlessze magát folyamatosan és éljen tudatosan, hittel vezérelve, önmagához és másokhoz szeretettel fordulva. Hallgatva a belső hangra, minden ember felismeri a számára legjobb kapcsolódásokat, döntéseket, lépéseket az élet minden területén. Ezáltal lehet igazán fejlődni és harmónikusan élni.

Nem szükséges:

- mások elvárásainak megfelelni

- felesleges terheket magunkra venni, majd áldozatként létezni

- nagy fájdalmak árán tanulni

- bedőlni a hangzatos kifejezéseknek, hogy most tedd oda magad, kockáztass, lépj ki a komfortzónádból stb…/ Miért nem minden nap kell élned és cselekedned? /

 

A fokozatosság preventív. Ezt tanultam a Testnevelési Egyetemen, és valóban az, ha nem akarsz folyton lesérülni.

Minden változik, mi is. Ezáltal a komfortzónánk szintén változik. A határaink kitolódnak annyira, amennyire fejlődünk, és ahogyan cselekszünk. Természetes, hogy vannak olykor félelmeink, erőfeszítéseink hiszen cselekszünk, mozgásban vagyunk, alkalmazkodunk. Ez az élet rendje. Mint, ahogy van apály és dagály. Vannak fordulópontok. Ettől még fontos, hogy az alap életkörülményeink békések, és nyugodtak maradjanak. 

Szerintem nem lehet boldogságra lelni kényelmetlen érzések között. Ilyen helyzet például egy kikényszerített házasság, vagy egy mások által jónak tartott életpálya, lakóhely is.

Bízz magadban, mert csak te tudhatod pontosan, hogy mire van szükséged és az, aki teremtett minket.

Szeretettel: PamKrisz

Elmarad, vagy jön!

 Elmarad, vagy jön

Az életben minden így működik: elmarad, vagy jön. Nincs a kettő között más lehetőség.

Az érzésed vagy jön, vagy nem alakul ki.

Egy számodra kedves személy, rokonod, barátod, vagy szerelmed úgyszintén vagy közelít feléd, vagy nem keresi a társaságodat. Persze vannak árnyalatok.

Érdemes észrevennünk, kik azok, akik csak addig keresnek bennünket, amíg érdekük szolgálja vagy a kötelességtudatuk, és utána elmaradnak az életünkből fokozatosan vagy hirtelen. Inkább az utóbbi a jellemző.

Rengeteg embertől hallottam már és volt, hogy megtapasztaltam milyen szenvedélyes vehemenciával keresett egy személy minden nap, majd eltűnt hónapokra, vagy évekre, talán örökre. Ott marad az ember sértetten fájdalmában, magányosan, mindenképpen értetlenül állva a helyzettel szemben. Hiszen nem lett kibeszélve, hogy miért szűnik meg létezni a kedves számunkra.

Ne keresd magadban a hibát! Aki ma azt mondja, hogy szeret, az nem tűnik el holnap nyomtalanul.

Valamiért ezt kellett megtapasztalnod. Miért? Nem elég óvatos az ember? Nem elég okos? Utolérte a karmája? Nem mindegy?

Ezt lelkileg úgy lehet feldolgozni, hogy arra gondolunk, ami a valóság. Mi már magasabb frekvencián rezgünk, mint ő, hiszen energiák vagyunk. Ezért már nem tud működni a közös út, egy olyan emberrel, aki felől már nincs érdeklődés, őszinteség, tisztelet, szeretet irántunk. Ő a maga módján, energetikai szintjén működik. Tanulunk minden kapcsolódásból, így ebből is, és legközelebb már másképp, vagy mással kapcsolódunk. Amikor mi érezzük azt, hogy valaki társasága már nem megfelelő számunkra, akkor mondjuk ki hosszas halogatás nélkül, nyugodt hangnemben kedvesen mindezt a másik embernek. Talán lehet javítani a kapcsolódáson, ha pedig végképp nem, akkor szépen le tudjuk zárni.

Pont az jutott eszembe erről, amikor valaki több év együttélés után, egyszer csak kiteszi az autójából az egyik út szélén a kutyáját és vissza sem nézve magára hagyja könyörtelenül. Ha egy ilyen kidobott, elhagyott kutyának is van esélye, hogy idővel bekerül egy új családba, ahol szeretik, akkor nekünk embereknek miért ne lenne?

Maradjunk hálásak a felismeréseinkért, a megtanult leckékért és azokért az emberekért, állatokért, akik az életünkben mellettünk maradnak! 💗🙏

Fotó: istockphoto

 

Szeretettel: PamKrisz

 

Minden jön

 Minden jön

Ha nem vársz semmit, minden jön. Ez a valóság.

Mi emberek hajlamosak vagyunk mindent úgy szemlélni, hogy az a személy vagy az a dolog mi hasznunkra válik. Elvárásaink vannak. Mindent szeretnénk úgy megkapni, hogy az tökéletesen kielégítsen minket. De mi pontosan a tökéletes számunkra? Tudjuk tisztán mi a jó nekünk? Vagy hagyjuk, hogy mások mondják meg nekünk, mit és hogyan kellene befogadnunk, megélnünk?

Amikor jobb életre vágyunk és tudatosabbak leszünk, fokozatosan megismerjük önmagunkat, ránk találnak azok a személyek, helyek amelyek építőek számunkra és észrevesszük, hogy az élet valójában miről szól. Belekerülünk az élet azon áramlatába, ahol minden, amire szükségünk van, áramlik felénk. 

Az ősi hawaii művészet a Ho'oponopono nagy segítségünkre van. 

Amikor Joe Vitale Ho'oponopono könyvét elolvastam, nyomban keresni kezdtem hol, kitől tudnám ezt a módszert úgy elsajátítani, hogy azzal másokat is támogatni tudjak. Mert azonnal éreztem a könyvben leírtak gyakorlása során a pozitív megtapasztalásokat az életemben. Például megmagyarázhatatlan nyugalom, jókedv volt rajtam a nehéz helyzetekben. Majd azt is megértettem, hogy ha én jól vagyok, szeretem magamat, akkor tudok mindenkit elfogadni úgy, ahogy ő van. 

Találtam Spanyolországban tanfolyamot, amire jelentkezni készültem, de nem kellett elutaznom, mert Budapestre is eljött a hölgy, aki terjeszti ezt a csodás módszert szerte a nagyvilágban. 

Így lehetőségem volt Ihaleakala Hew Len tanítványától/társától Mabel Katztól tanulni, gyakorolni a hooponoponot több szemináriumon át. Akkor az első naptól kezdve tudtam, ez az út csodálatos, egyszerű, tiszta. 

Erre az évre adódott a nagyszerű feladat, hogy részt veszek hivatalosan is a terjesztésében. 

Hálás vagyok érte, köszönöm. 

Az általam megosztott linkeken keresztül az otthonában mindenki elsajátíthatja az életét megkönnyítő ho'oponoponot, és informálódhat, hol vannak összejövetelek, szemináriumok, utazások.

A titok abban rejlik, hogy nem csak megismerni, hanem csinálni érdemes. :-) 

A gyakorlás közben felszabadulnak, megtisztulnak a bennünk rejlő negatív, megrögzött érzelmeink, emlékeink, melyek nem engedik, hogy könnyedén, pozitívan áramoljunk az életben. Elvárások nélkül tedd, mert a tisztázandót meghaladja a tudatos megértésünk!

Kattints a linkre:

 Ho'oponopono 7 nap Mabellel

saját fotó

Szeretettel: PamKrisz

Könnyedségre hangolódva

 Könnyedségre hangolódva

Állj meg egy pillanatra! Lélegezz lassan, mélyen párat és közben figyeld a légzésedet! Ez ellazít, segít befelé haladni a belső hangod felé. Nemcsak a számítógépeknek van szükségük újraindításra, hanem nekünk embereknek is. 

Az energia mindig információt hordoz. Mi magunk is energiák vagyunk, és képességünk van arra, hogy magasabb frekvenciára hangoljuk önmagunkat.

Emlékezz milyen jó érzés könnyedségben lenni! Idézz fel egy múltbéli eseményt, amikor könnyedén áramolva léteztél! Ha vissza tudsz emlékezni erre a létállapotra, az azt jelenti, hogy megtaláltad annak a frekvenciáját és most ismét abban vagy. Idézd meg ezt az örömöt, emlékezz milyen nagyszerű könnyedségből tenni a dolgodat! Mintha minden magától megoldódna egy áramlatban. Emelkedett energiaállapot, mely a megengedésről és az ötletek megszületéséről szól. Megengedem az Univerzumnak, hogy elvegyen a terheimből és nyitott vagyok az új teremtő inspirációra. Sokkal hatékonyabb létállapot ez, mint az erőfeszítés. A javunkra van, előbbre visz, teremtő hatákonyságban tart. Magas rezgésen harmónikusan aktívak vagyunk. Nincs szükség erőlködésre.

Ami elfáraszt azaz ellenállásunk. Amikor ellenállásban teszünk valamit, az lehúzza az energiánkat, mint egy belső harc.

A csodák tanítása című könyvben olvastam a zsigeri-tesztről. Melyben az író megemlít egy üzletembert, aki a fontos döntések előtt vacsora közben szokott eltűnődni. Amíg eszik, elképzeli, hogy egy bizonyos utat választ a lehetőségek közül. Ha vacsora után gyomorégést tapasztal, tudja, hogy nem a számára megfelelő utat fontolgatja. Ha jó a közérzete és jól alszik, akkor pedig tudja, hogy a megfelelő ösvényen jár. Érdemes lenne, nekünk is használni így vagy ehhez hasonlóan a zsigeri tesztünket, a mély belső tudásunkat. 

A testünk és az érzéseink mindig elárulják, hogy egy bizonyos döntés vagy irány összhangban van-e a jóllétünkkel. Amikor egy tervnek a gondolatától is rosszul érezzük magunkat, az számunkra nem a megfelelő út. Micsoda lehetőség, ajándék ez a "kéznél lévő" megoldás! Mikor vesszük észre, hogy mi magunk vagyunk életünk mesterei?

Ajánlott solfeggio frekvenciákat hallgatni. A harmónikus rezonanciák, melyeket e hangok frekvenciái bennünk keltenek, alkalmasak a testi-lelki egészségünk helyreállítására.

A nehézségekbe vetett hit miatt van tele a világ nehézségekkel. Állj át az egyszerű könnyedség pártjára, és a világ máris könnyebb lesz!

A boldogság annak az eredménye, hogy a boldogságot választod.

A küszködést vagy a boldogságot hozó könnyedséget választod?

Fotó: Pinterest

Szeretettel: PamKrisz

Minden szenvedésünk!

 

Minden szenvedésünk

 

 Minden szenvedés a múlttal és a jövővel van kapcsolatban.

 

Idézek Colin P. Sisson  Rebirthing Made Easy című könyvéből:

 „ Lehetetlenség szenvedni, vagy boldogtalannak lenni a jelen pillanatban. Ha kételkedsz benne, csak gondold végig, legközelebb, amikor szomorúságot érzel, nézd meg közelebbről és látni fogod, hogyan kapcsolódik vagy egy olyan dologhoz, ami már megtörtént a múltban, vagy egy olyan dologhoz, ami a jövőben fog megtörténni. Ha nem tetszik egy jelen helyzet, az azért van, mert ismét összehasonlítod egy múltbéli kellemesebb emlékkel, vagy egy jövőbeli reményteljes várakozással. Nem lehet elnyomni semmit, nem lehet a szorongástól, az elégedetlenségtől, a félelemtől, a féltékenységtől, a haragtól, a bűntudattól, az aggodalomtól, az elutasítástól, vagy akár a fizikai fájdalomtól szenvedni, mialatt száz százalékosan a jelen pillanatban élünk. Bármilyen érzelmet, vagy fizikai fájdalmat érezhetünk, de nem szenvedhetünk tőlük a tökéletes most pillanatában. „

 Elgondolkodtató. Többféle segítő módszer létezik, és mind erre hívja fel a figyelmünket, hogy itt és most éljünk a jelenben. Ez a pillanat minden, amivel rendelkezünk.

Nem érdemes a romboló hatású múltbéli sérelmeinket cipelni magunkban, és nem építő számunkra a jövőtől félelemmel telve élni. Miközben buzgón gondolkodunk a múlt és a jövő elképzelt birodalmain, nem törődünk a létezéssel. Ha nem tudjuk időnként tudatosan lecsendesíteni az elménket, előbb vagy utóbb megbetegszik a testünk, a lelkünk.

 Van amikor az ember annyira elfoglalja magát, hogy nem meri megélni a jelent. Folyton rohan, tesz-vesz, majd amikor pihenhetne, akkor megrémül a jelen adta lehetőségtől elmulasztva az élet örömét. Ez persze nem ritka jelenség az eredményorientált társadalmakban.

A félelem csak akkor létezik, ha kivetítjük a jövőre. Amikor a most-ban élünk, akkor nincs hely a jövőtől való félelem számára. Különben nincs sem ma, sem holnap.

 

 Vagy tapasztalunk, vagy félünk. Az itt és most-ban lenni a legtermészetesebb tapasztalat.

 

Kérdezheted:

- Mi lesz a berögzült mintákkal és szokásokkal?

Erre a válaszom:

- Tapasztalj! Gyakorolj naponta 1-2 percet a jelenben lenni! Érezni fogod a különbséget az automatikus berögzült dolgaid okozta gyenge állapot, és a tudatosság, éberség adta valódi erő lehetőségei között. 

Szeretettel: PamKrisz