Columbo taktika

 Columbós tehermentes visszajelzés

"A gondolatok olyanok, mint a homokszemek egy folyó medrének mélyén. Sokáig kell szitálnunk ahhoz, hogy megtaláljuk köztük az aranyat. De ott vannak."

Amikor valaki nem találja az egyensúlyt a munka- és magánélet között, túlhajszolt életritmusban él, ráadásul azon töri a fejét, milyen új sportágakban próbálhatná ki magát esténként, akkor érdemes a Columbo taktikát alkalmaznunk. Mert ha rögtön figyelmeztetni akarjuk ügyfelünket, vagy egymást, azzal a mondattal, hogy:

- Úgy gondolom, túlvállalod magad. - akkor ezzel védekező álláspontra kényszerítjük őt. Vagy elsiklik a téma felett, anélkül, hogy belátná. 

Ehelyett az udvarias Columbo-taktika alkalmazásakor visszadobjuk neki a labdát, ő határozhatja el, hogy mit kezd ezzel a felvetéssel. Ez a módszer minimális közbeavatkozást igényel, hiszen én a coach magamról beszélek /"azon tűnődöm", "szeretném jobban megérteni"/ és nem mondok konkrét állásfoglalást. 

Kérdezzünk rá valamennyi ötletére és gondolatára! Mennyire tűnnek reálisnak, és mennyire szolgálják az ő célját. 

Hallgassuk értő figyelemmel az ellenérveit! 

Célunk nem az, hogy valakit meghatározott irányba tereljünk, csupán okot kívánunk szolgáltatni a felül bírálatra.

Példa a fentiekre:

- Alig van időm pihenni, a vezetői munkám teljesen lefoglal. Elhatároztam, hogy munka után esti edzésekkel felkészülök egy maraton lefutására, és elsajátítom a jóga oktatói képzés tananyagát. 

- Szeretném jobban megérteni, hogyan lehet három dolgot is 100 százalékon felül teljesíteni? Ott van a munkája, a tervezett maraton, jóga. Ugyanakkor szeretne több időt találni a kikapcsolódásra.

- Pont most tervezem meg, hogyan tudnék többet sportolni, hogy ezután ne a munka foglalja le a teljes szabadidőmet.

- Ön tehát szeretne elköteleződni különböző edzésformák mellett munkaidőn kívül, hogy ezáltal több szabadideje legyen. Beszélgetésünk kezdetén azt említette nekem, hogy szeretne kevesebbet dolgozni, hogy több ideje legyen a családjára és a barátaira. Csak még azt nem értem egészen, hogy mennyi ideje fog így maradni, ha munkából rögtön futóedzésre, vagy jóga-mester tanfolyamra rohan?

- Elgondolkodtató, amit mond. 

Végül az ügyfél felismerte, hogy nincs szüksége sportban is maximalista teljesítményt nyújtó vezetőnek lennie, ráadásul az nem oldaná meg az alapvető problémáját, hogy több ideje legyen a szeretteire. Úgy döntött, hétköznap hetente egy-kettő alkalommal fog futni és jógázni az egészsége megőrzéséért, a hétvégéket pedig a családjának, barátainak szenteli. Ami szerintem is nagyszerű ötlet. Ésszerűen tervez, saját erőforrásaira építve. Sikerült megkülönböztetnie az aranyat, a homokszemcséktől.

Sokszor az alap problémánk, a megoldandó feladatunk nem az, amit gondolunk. Nevezhetjük gyökérproblémának is, vagy hiedelemnek.

Lehet, hogy valaki több szabadidőre vágyik, de először a maximalista hozzáálláson kell változtatni, ahhoz, hogy felismerje, mit miért tesz. Nem szükséges mindenkinek futó bajnokká, jóga oktatóvá-, mesterré válnia, elég csupán ha élvezi a futást, jógázást, bármit amit választ és annak pozitív hatásait. 

Ezt a bejegyzést Martin Wehrle ihlette.

A coaching egyfajta önismereti mankó.

"Udvariasnak lenni nem színjáték, úgy hiszem." Peter Falk

Szeretettel:

PamKrisz coach

A dícséret erősít

 Megérdemlem az aranycsillagokat!

A dicséret energiát ad, a kritika elveszi az erőnket.

A kisgyermekek fejlődésénél is megfigyelhető, hogy akiket dicsérnek rendszeresen otthon, és az iskolában, azok nagyobb önbizalommal és erővel rendelkeznek, mint társaik. Ezért dicsérő szeretettel mutassunk példát a gyerekeknek. 

A harmóniánkért elengedhetetlen az önszeretetünk mellett, az öndicséretünk.

Ehelyett gyakran korholjuk magunkat és másokat a cselekedeteinkért. Ezzel akaratlanul is elvesszük az erőnket. Nem véletlenül mennek tönkre párkapcsolatok, barátságok, rokoni kapcsolódások a nem megfelelő agresszív kommunikáció, a túlzott kritikus megnyilvánulások miatt. Ha szeretünk valakit, valamit, akkor látjuk annak a pozitív tulajdonságait, cselekedeteit, és értékeljük olykor dicsérettel. Nem a hiányosságokra helyezzük a hangsúlyt.

Szeretjük a Michlen-csillagos éttermeket, szállodákat mert ezeken a helyeken jó minőségű ételt-, szállást kapunk nagyszerű személyzettől. A komfortos hely, a minőségi finom étel és mindezek kedves, figyelmes "tálalása" az értékes embereknek köszönhető. Amikor igénybe veszünk egy szolgáltatást, vagy mi adunk másoknak, mindig szem előtt kellene tartanunk azt, hogy milyen minőséget nyújtunk. Adunk vagy rombolunk? Mindez igaz, az összes kapcsolatunkra.

Ki ne hallott volna a hírességek sétányáról, a Hollywood Walk of Fame-ről ? Ahol a mozi sztárok mellett a fikciós hősök is számítanak pl.: Mickey egér, Hófehérke, Micimackó... Bárki ajánlhat sztárt a sétányra, az illető beleegyezésével. 

Gondolj bele, milyen felemelő érzés lehet egy séfnek, egy színésznek, egy zenésznek az, amikor csillagokkal minősítik magasan. Szerintem pont olyan, mint egy gyermeknek szóló elismerés. Ugyanakkor nekünk sztárság nélkül is jó érzés, ha valami értékeset alkotunk, teszünk.

Miért alakult ki ez a csillagosztó szimbólumrendszer? Erről sokat lehetne beszélgetni, ugyanakkor csak megemlítem, egy részét, hogy azért adunk csillagokat, mert ezzel fejezzük ki, hogy értékeljük a másik cselekedetét, munkáját. Így dicsérjük ragyogását. Azt akarjuk ne vesszen feledésbe.

Amikor változtatni akarunk az életünk valamely részén, vagy elindultunk a célunk megvalósítása felé, akkor érdemes minden apró eredményünket megdicsérnünk.

Tanuljunk meg bókolni magunknak!

Gratulálj magadnak azért, aki vagy, és azért aki leszel!

Mert megérdemeljük az aranycsillagokat.

Szeretettel:

PamKrisz coach

Álarc

 Nézz rám az álarcod mögül!

Néhány általános információ, melyről már hallottunk:

Az álarc a címertanban a sisakra húzott állati vagy emberi maszk. 

Már az őskorban is bújtak álarc mögé az emberek. Az elejtett zsákmány bőrét húzták magukra a vadászok. Ez a varázslatos dolog kifejezte a lélek iránti tiszteletet. 

Főleg a reneszánsz és barokk heraldikában kedvelték ezt az ábrázolásmódot. 

Az álarc, maszk misztikuma annyira vonzotta az embert, hogy mára számtalan okból, alkalomból készítenek szebbnél szebb, riasztóbbnál riasztóbb, vagy éppen mulatságos darabokat.

 Legszélesebb körben karneválokon, bálokban, színpadi darabokban használják. 

Zenekarok is szeretettel alkalmazzák, a művészi mivoltuk kifejezési eszközeként.

Az álarc szimbolikája:

-Az álarc elrejtette és megváltoztatta a viselőjét. 

-Vannak színházi, rituális és halotti álarcok. 

-Már az arc kifestése is ide vonható. 

-A rituális álarcokat varázsláskor, törvénykezéskor vagy ünnepi alkalmakon viselték. Az isteni és mitikus lényeket, valamint az ősöket jelenítik meg. 

-Rómában már csak színházi kellék volt. 

-A barokkban épületdíszként vagy stilizált növényi formában jelenik meg. 

-Idővel az illúzió, a hazugság, a félrevezetés, a csalás jelképe lett.

Híres álarcosok:

Anonymus  (az ész álarca), Lancetta (csőrös), a velencei pestis doktor, keresztes lovagok, Klu-klux-klán tagjai, Voltaire vasálarcosa, Pierrot, Zorro, mai korunk hősei. Sorolhatnánk.

Az álarc többszörös újjászületés. Amikor felvesszük, mások lehetünk, majd jön a csattanó, amikor levesszük, és valaki megpillanthatja az igazi valónkat. 

Azért írtam ezt a blogbejegyzést, mert ajánlom az álarc, a maszk viselését, fantázián alapuló szituációs játékokban, mivel sokat segíthet önmagunk és mások fel-, és megismerése révén. 

A maszkok a kettősséget és a titokzatosságot jelentik. Jelképezik, hogy aki felveszi, azt készségek és hatalmak birtokosává teszi. Ugyanakkor már meglévő tulajdonságainkat is tudjuk általa hangsúlyozni, vagy leplezni. Bármi, bárki lehetsz általa. Pl. szuperhős jótevő, védelmező vagy a "megtestesült gonosz". 

Nagyszerű dolog az álarcosbál társasjáték is. A játékmenet erősen épít a váltakozó képességek, a memória és a rejtett szerepek mechanizmusaira. Lehetséges, hogy Giuseppe Verdi Álarcosbál operája ihlette.

Nincs rejtélyesebb, titokzatosabb dolog egy álarcnál?

Az álarc egyfajta jellemrajz, önkifejezés, egy titok, amire olykor mindenkinek szüksége van?

Mi az álarc célja, az elmélyülés vagy az elhitetés?

Fotó: Alit_music zenekar

Szeretettel: 

Pam Krisz coach

Barátságban önmagunkkal.

Te hogyan beszélsz önmagaddal?

Ha barátságtalanok vagyunk magunkhoz, az nagy megrázkódtatást, szorongást okoz. 

Például azzal, hogy bűntudatkeltő szavakat használunk gyakran belső párbeszédeinkben. Ezek a következők: Nem tudom. Kéne. Kell. Ezek a kifejezések mind azt sugallják, hogy nincs bátorságunk, erőnk, és megfelelési kényszerünk van.

Érdemes lenne helyettük a következőket mondanunk magunknak: Tudom. Választom. Akarom. 

Amit agyunk sugall, az nem feltétlenül igaz. Gondolok itt bevillanó múltbéli emlékekre, amelyek felcímkéztek minket, mások gondolataiként.

Sokan gyermekkorukban önbizalmat leépítő mondatokat hallottak a szüleiktől vagy pedagógusaiktól, és azt cipelik teherként felnőttként. Tudatosítsuk, hogy ezek, mások gondolatai, nem a miénk, és hagyjuk, hogy eltávozzanak. Mi nem vagyunk egyek az érzéseinkkel, ne azonosuljunk velük, azok csak a pillanatnyi érzések! Nehéz helyzetben ezek a negatív, nem valós megjegyzések visszaköszönnek az ember gondolataiba. Ilyen mondatok lehettek a következők: Te nem vagy életrevaló. Hülye vagy fiam. Így nem viszed sokra az életben. Te is csak egy nő vagy, mint anyád. 

Érdemes az alábbi mondatokkal erősíteni magunkat:

- Pontosan tudom, hogy mi a jó nekem.

- Erős vagyok és tehetséges.

- Bármit meg tudok tenni, amit célul tűztem ki.

- Csodálatos nő/férfi vagyok.

- Kiegyensúlyozottan élek, és gondolkodom.

- Figyelmemet arra irányítom, amiről tudom, hogy jó nekem.

- Feltétel nélkül szeretem és elfogadom énemet.

- Szeretnek és védett vagyok.

- Másokat tisztelő, szerető, támogató ember vagyok.

- Bízom saját bölcsességemben, Isteni lelkemben.

- Szeretetteljesen támogatom a gyermekeimet.

- Sikeres vagyok.

- A békés, hálás, gyógyító, szerető gondolatokat választom.

Több kísérlettel bebizonyították tudósok, hogy a virágok haldoklásba fordulnak, ha nem megfelelően beszélünk hozzájuk. Ők növények, érzékelik a szavainkat, rezgéseinket, energiáinkat, úgy, mint minden más élőlény. 

Ezért gondolkodjunk, hogyan bánunk saját magunkkal, és másokkal!

A békés gondolatok eredménye, a lélek békéje.

Bátor vagy és önmagadat barátodul fogadod?  :-)

Fotó: Pixabay

Szeretettel:

Pam Krisz coach

Érezd, hogy vagy!

                                                                                Létezel💓

Emlékezz önmagadra, bármit is csinálsz!

Miért? Hogy lásd a csodát, mely te magad vagy!

Gurdjieff az énre való emlékezést, az önemlékezést, alapvető technikaként alkalmazta Nyugaton. A lényege hogy bármit is csinálsz - énekelsz, táncolsz, szemlélődsz, ízlelgetsz, sétálsz - légy tudatában annak, hogy vagy és fedezd fel az örökké élőt. Fedezd fel magadban az áramlást, az energiát, az életet, az öröklétűt!

Érezd azt, hogy "vagy"! 

Ne gondolkozz, érezz! 

Buddha szerint amikor meditálunk, elménknek mindkét pontról tudnia kell. Ha tudatában vagy mind az ismertnek mind az ismerőnek, akkor te magad egyszeriben a harmadikká /szemtanúvá/ válsz. Az önemlékezés során elmozdulsz a megismerő rögzített pontjáról, ekkor az elméd a megismerő, a világ az, amit megismer, és te magad egy harmadik ponttá válsz: egy tudattá, egy figyelő önvalóvá.

Ha örömöd a létezésedből fakad, akkor ott nincs feltételhez kötöttség. 

Gondolatainkért mi magunk vagyunk a felelősek. 

Mindenkinek önmagán kell munkálkodni, és a többieket békén hagyni.

Nézz meg egy újszülöttet! Ő az aki csak úgy örül, a létezés örömét éli.

Engedj el minden tapasztalatot, tudást, hitet, okokat, feltételeket amelyek akadályoznak az örömödben! Ez egy hosszú folyamat, és egyénenként eltérő időre van szükség hozzá. Akinek szüksége van segítségre, az kérjen bátran számára megbízható forrásból. Ugyanakkor ne feledjük, hogy bár sokféle eszköz áll rendelkezésünkre, a megoldás bennünk van.

Az önvaló tudatosan Isteni és Univerzális természetét soha nem veszti el. Halhatatlan és a "Világ elme" része.

Bármerre is visz az utad, tudd, hogy önvalóddal való kapcsolatod végtelen, határtalan, örökkévaló, békés, boldog, ragyogó tiszta erő.

Tartsd becsben az Önvalót, ami a szívedben lévő Valóság!

Szeretettel!

PamKrisz coach

Fotó: Pinterest

"Know-how"

 Tudod hogyan!

A tudósok, kutatók, írók, zeneszerzők és sokan mások a tudatalattijukra támaszkodnak, azaz cselekvésre bírják azt.

Például Tesla, Einstein, Edison, Kettering, Marconi, Poincaré és még sokan mások a múltból és a jelenünkben egyaránt.

Nézzük meg egyik kedvencemet Nikola Teslát, aki elektromérnökként sok bámulatos felfedezést tett. Amikor egy új találmány eszméje ötlött fel benne, képzeletében építgette, tudván, hogy tudatalattija átalakítja a képet, és felfedi tudatos elméje számára mindazt a részletet, aminek révén a készülék a valóságban is megszerkeszthető. Csöndesen meditált az összes elképzelhető tökéletesítésén, így nem kellett hibák javítgatásával töltenie idejét, hanem elméje tökéletes termékét adhatta át a technikusoknak kivitelezésre. Ahogy nyilatkozta:

"Berendezéseim egytől egyik úgy működnek, ahogy elképzeltem őket. Húsz év óta egyetlen kivételre sem volt példa." 

Hogyan működik a tudatalattink? Úgy érzed nincs már időd, türelmed várni valaminek a bekövetkeztére, a megoldására?

A tudatalattink nem ismeri az időt és teret. 

Gondolj a régészekre, az őslénytankutatókra! Akik tudják, hogy tudatalattijuk emlékezetében minden megtalálható. Az ősi romok, fosszíliák lelkes tanulmányozásakor érzik, hogy tudatalattijuk a képzelőerővel egyesített érzékelés révén segíti őket a réges-régi helyszínek rekonstruálásában. Eleven jelen válik a múltból. Így tetővel ruházhatja fel a templomromokat, és kertekkel, szökőkutakkal veheti körül őket. A kövületek szemeket, inakat és izmokat növesztenek, járni és szólni kezdenek. Ez egy varázslat a képzelet által.

Aludj el a tudattal, hogy már megtaláltad a megoldást! Ne azt tételezd fel, hogy majd egyszer meglesz a megoldás! Megingadhatatlan legyen a sikerben való hited! Váljék meggyőződéseddé, hogy létezik a tökéletes megoldás a kérdésedre! 

A tudatalattink iránymutatással szolgál.

Valahányszor nehéz döntés elé kerülsz, vagy nem találsz megoldást a problémádra, kezdj azonnal konstruktívan gondolkodni felőle! Az igazi gondolkodás félelemtől mentes.

Csillapítsd le a tested, és elmédet! Figyelj a légzésedre! 

Összpontosítsd gondolataidat a megoldásra úgy, hogy elképzeled milyen boldog vagy, amikor megtaláltad a megoldást. Érezd át, micsoda remek érzés! Időzz el ebben a kellemes állapotban, majd ha teheted aludj egyet! Ezzel mozgósítod a tudatalattidat, hogy megmutassa a megoldást számodra. Mire felébredsz, nyugodtabb leszel és ha még nem is vagy tisztában a megoldással, mert a gondolataid megint máshol járnak, netán újra zakatolnak, bízz a belső hangodban (bölcs, végtelen intelligenciádban, teremtő tudatalattidban) és hirtelen majd beugrik a válasz.

Ha útbaigazítást keresel, egyszerűen a megoldást hozó helyes cselekvés felől kell elmélkedned érzéssel, ami azt jelenti, hogy egészen addig a pontig használod a tudatalattid mélyén lakozó végtelen intelligenciát, amíg az el nem kezd használni téged.

Esténként olyan építő gondolatokkal térj nyugovóra mely elrepít a boldogságod felé.

A tudatalattink sohasem alszik, míg testünk és lelkünk éjjel megpihen, ő a segítségünkre siet.

Hogyan?

Add át a problémádat a tudatalattidnak, mert neki nincs problémája, ő csak a választ ismeri. 

Összegyűjti a szükséges információkat, és a teljesen kidolgozott megoldást nyújtja át a tudatodnak. Sohasem mond csődöt. Ne kételkedj benne! 

Ne töprengj azon, hogy hogyan, és miért! 

Bízz fenntartás nélkül tudatalattid bölcsességében, mert birtokában van a tudod hogyan "know -how" -nak és nincs szüksége közreműködésre.

Reakciód a belső tudatosság érzése lesz, az a mindent elbíró előérzet.

Tarts ki eme szellemi elkötelezettséged mellett!

Hidd el, és érezd át, hogy már megkaptad a megoldást!

Csodák történnek veled.

Szeretettel: 

PamKrisz coach

Fiatalos szabadidő!

 Fiatalos kikapcsolódás

Te hogyan szeretsz kikapcsolódni?

Legyél fiatal, középkorú vagy idősebb személy, mindannyiunknak fontos a szabadidőnk kellemes eltöltése. 

Mint korábban írtam, olyanok vagyunk, mint a szivárvány, így tevékenységeink is sokszínűek, különbözőek. Ahhoz, hogy megértsünk másokat, először önmagunkat kell megismernünk. Ebbe bele tartozik az énidő kellemes eltöltése is. Ne azt nézd, hogy másnak mi a megfelelő, hanem azt tedd, ami neked kellemes, ami téged épít és másnak nincs kárára! 

Sokszor halljuk, hogy ma nem olyan a világ, mint régen. Igen, de mi sem vagyunk már olyanok, mint azok, akik régen éltek, akkor és ott. Mi itt vagyunk, most, ez a pillanat a fontos. Folyamatos változásban vagyunk mindannyian, ez alól senki sem kivétel. Minden korszaknak megvolt, és megvan a maga szépsége, lehetősége.

Természetesen olykor nem könnyű lépést tartani a gyors technikai fejlődéssel, ugyanakkor nem lehetetlen, ha megnézed a mai gyerekeket, mennyire hamar ráhangolódnak az okostelefonokra, a számítógépekre. Pikk-pakk megtanulnak motort, autót, hajót irányítani, javítani.

A 2000-es évek ifjúságkutatásai alapján megváltozott a fiatalok szórakozási szokása. 

Népszerű kikapcsolódási formának számítanak a számítógépes játékok, az internetes közösségi oldalak használata, interneten elérhető filmek letöltése, és a  tv nézés. 

Előtérbe kerültek a könnyűzenei koncertek, fesztiválok, kocsmák, kávézók, teázók a discokkal szemben.

A hagyományos magaskultúra a színház, az opera, a komolyzenei hangverseny, a múzeum, a kiállítás  már kevésbé népszerű napjainkban a fiatalok körében. 

Nézzük meg, milyenek vagyunk! Hazánkban többféle fogyasztói csoport van, ezek leegyszerűsítve: Legelterjedtebbek a passzívak, akik alig gyakorolnak szabadidős tevékenységet. Vannak a könnyed szórakozók, akik előtérbe helyezik a barátaikkal való együttléteket plázákban, mozikban, teázókban/kávézókban, kocsmákban, éttermekben. Leginkább aktívak a "mindenevők", akik a magaskulturális tevékenységek mellett, előnyben részesítik a szabadidős tevékenységeket, a sportot. No meg vannak a magaskultúra-orientáltak. Ha, kitekintünk külföldre, más országokban hasonló és egyéb érdekességek lelhetők fel.

A technika előrehaladása miatt ma a szülőknek elfogadóbbnak és naprakészebbnek kell lenniük, gyermekeik szokásait illetően. Valamint fontos, hogy milyen mintát adunk át az utódainknak.

A világjárvány okozta zártabb életmód sem kedvez annak, hogy jobban összekovácsolódjunk, mert megritkultak a  személyes találkozásaink. Ugyanakkor örömmel látom, hogy a korlátozások által folyamatosan felértékelődik a szabadban, parkokban eltöltött minőségi idő. Sokunknak nincs elegendő munkája, bevétele, ami erős stresszhatás és az aggodalmaskodás mellett eltörpül a szabadidővel való foglalatoskodás. Vagy ott vannak a folyton unatkozó gyerekek, akiknek és az ő szüleiknek meg kell birkózni az online oktatással. Segítenünk kell egymást, és értékelnünk kell a lehetőségeinket!  Nézzük meg, mik azok: 

- Otthon is tudunk sportolni, táncolni, meditálni lakáson belül és a kertünkben. A különböző mozgásformákat végezhetjük ingyenes internetes vidók által, csoportos videóhívásban a barátainkkal. Egész jó móka kerekedhet belőle.

- Mozi, színház helyett letölthetünk számunkra tetsző filmet, színházi darabot és megnézhetjük a  családunkkal.

- Olvashatunk, -és írhatunk egy régóta vágyott könyvet.

- Megtanulhatunk főzni, vagy új recepteket elsajátítani.

- Kertészkedhetünk, ha van kertünk.

- Zenélhetünk. 

- Kézműves tevékenységeket végezhetünk, alkothatunk.

- Elsajátíthatunk egy új szakmát, idegen nyelvet, akár online.

- Aktuális a lakásfelújítás? Vágj bele! 

-Támogathatunk idősebbeket, gyengélkedőket. Végezhetünk karitatív tevékenységet.

-Vonjuk be a gyerekeket a házimunkába és utána jutalmazzuk meg őket közös játékkal!

-Új barátságokat köthetünk az internet határtalanságával.

A közös érdeklődési körűek megtalálják egymást :-).

Bármi lehet élvezetes szabadidős tevékenység, amihez kedvünk van. 

A korod nem számít, ha késztetést érzel egy új hobbyra és fizikailag képes vagy rá.

Arra buzdítok mindenkit, hogy próbáljon ki új dolgokat, feszegesse nyugodtan a saját határait!

Ha szükséges, kérd egy idősebb személy tanácsát, és cselekedj! Miért ne vonnánk be egymást a kreatív ötleteinkbe? 

Szereted az állatokat? Akkor most itt a lehetőség több időt eltölteni kedvenceinkkel!

Amennyire csak lehet, legyünk a szabadban friss levegőn, mert sokszor öntudatlanul feltöltődünk a természet energiájával!

Ne félj! Ez a pandémiás időszak is véget fog érni! Koncentrálj arra, amit szeretsz!

Szeretettel: PamKrisz coach

Humor nélkül nem érdemes élni!

 A humorod ne hagyd otthon!

Úgy döntöttem új színt viszek a coaching üléseimbe, nem is akármilyet, szivárványosat.

-Azzal kezdjük a "közös munkát", hogy mondanod kell egy viccet, vagy egy humoros idézetet bárkitől, ami leginkább rávilágít a jelenedre.  

Nézel rám megdöbbenve, majd gyanút szimatolva kitekintesz székedből hol jobbra, hol balra és keresed a kandikamerát.

-Ne keresd, csak mi ketten vagyunk! 

Láttad a Vaklárma című filmet, melyben Richard Pryor játszotta az egyik főszerepet? Nos tőle származik az alábbi mondás: " Ha az igazság fájdalmas, mondj egy viccet helyette."

Mi is a humor? 

A humor a kedély nevetése, gyógyír a sebekre. Oly fenséges, jólelkű stílus, mely ellentétekben világítja meg az életet, az embereket, a megoldandó feladatokat (problémákat). Olykor megpirongat, máskor javít, tanít és megbocsát. Alapja a szeszély, gyászból derültségbe, pajkosságba szokott átcsapni. Elismerjük, hogy a bú és bánat alanyi hangulat, de ami humoros, abban nincs szomorító mellékíz.

A 19.századi "A Pallas nagy lexikona" szócikkírója, így kísérelte megfogalmazni a humor mibenlétét: 

„A humoros stílus tulajdonképpen olyan, mint a szivárvány, mely minden színben játszik és a napsugár megtörését a felhős levegőben utánozza. A humor a borúra derűt hoz."

Egészében véve oly humor, melyben nem a derültség a főelem és mely nem tud megnevettetni, humornak nem nevezhető. Mindenképp építő, nem romboló.

A humoros nevetés nem tévesztendő össze azzal a kárörvendő nevetéssel, melyet a gúny, az élc idéz elő, sem azzal a röhögéssel, melyet néha a legízetlenebb tréfa, a komikum minden neme kelt. 

Mi emberek is, szivárványok vagyunk, tündöklünk ezerféle tulajdonságunkban, hangulatunkban, ezért érdemes megválogatnunk egymáshoz intézett szavainkat, stílusunkat. Mert ami egyik embernek vicces, az a másiknak abban a helyzetben nem feltétlenül az.

Tudósok szerint a humorérzék nagy agyi kapacitást és jó partnerkapcsolati lehetőségeket teremt. 

A jó humor nem bántó, hanem empatikus, kifinomult s ez igazán intelligens, remek jellemet takar.

Egy tanulmány, melyben amerikai egyetemisták vettek részt, azt az eredményt mutatta, hogy a nők szívesebben választanak humoros férfit, a férfiak pedig olyan nőt, aki érti a viccet.

Harminc év alatt több tízezer emberrel végzett felmérések alapján, a boldogságunk legfontosabb kulcsa, a humor.

A nevetés megszépít, a jó humor vonzóvá tesz. 

A humor nem múlik el, így a tartós, jó párkapcsolat egyik alapja. 

Hiszen a szépség, egészség, anyagi biztonság sem áll mindig egy magas ponton, ezért kell megőrizzük a jó humorérzékünket. Bármit is sodor elénk az élet, képesek leszünk együtt nevetni. 

Kapcsolatainkban vannak hullámvölgyek, könnyed és nehéz időszakok, amelyeken könnyebb túllépni, ha tudunk nevetni magunkon, a helyzeten és meg tudjuk nevettetni egymást.

A nevetés felold, felemel, tágítja a látókörünket, segít átlendülni a problémákon, afrodiziákum, összekovácsoló erő.

Megfigyelted már, hogy kisgyermekekkel mennyit lehet nevetni? Vagy hogy az állatok szeretnek mókázni? 

Feltűnt, hogy ha rossz kedved van, azt javasolja a legjobb barátod, hogy nézz meg egy vígjátékot? Sőt orvosok is ezt ajánlják a súlyos betegeknek.

Egy tanulságos mese mulatságos, és élni tanít. Ezért néznek felnőttek is olykor meséket.

Mindig van választási lehetőségünk hogy mit olvasunk, mit nézünk meg a médiában, hogyan élünk, miként viselkedünk önmagunkkal és másokkal.

Személy szerint hálás vagyok minden embernek és állatnak, akik megnevettetek eddig az életem során.

Ha humorral fűszerezed meg a mindennapi kommunikációdat, az átlendít minden eléd gördülő akadályon.

"Kifogytam minden mondanivalómból. Kénytelen voltam megmondani az igazat."

 Karinthy Frigyes

Szeretettel:

PamKrisz coach

 

Hálók fogságában

Hálókkal és hálók nélkül

Akik ismernek, azok tudják mennyire szeretem a tengereket, az óceánokat, a folyókat, a tavakat és azok élőlényeit.

Ahogy nem tudok elmenni egy csodás partra vetett kagyló mellett, úgy a hullámok kimosta szemetek mellett sem. Ha tehetjük sétáljunk úgy a partokon, hogy összeszedjük a számunkra kedves köveket, kagylókat és másik zsákba a hulladékokat! Sokkal több a szemét a tengereken, mint gondoltuk.

A modern halászatban már régóta hódítanak a műanyag hálók, amelyek szinte láthatatlanok a tenger élőlényei számára, így borzalmas pusztítást végeznek "aktív" életük során, és mivel nem bomlanak le, leszakadva is ugyanígy gyilkolnak még évtizedeken át. A leszakadt hálók megtalálása és eltávolítása költséges, az új háló azonban olcsó, ezért a halászok inkább veszni hagyják, ha leszakad egy zátonyon, roncson. Ezeket a hálókat a tenger alatti áramlások összesodorják, így jönnek létre ezek a gigantikus szellemhálók. 

A vízi madarak, a teknősök vagy a delfinek és egyéb tengeri emlősök halálát okozzák a tengeren sodródó, néha több száz méter hosszú úgynevezett szellemhálók. A kutatók műholdról, illetve speciális felderítő Orion P3 repülőgépekről próbálják kiszúrni ezeket a veszélyes tengeri szemétdombokat. Céljuk felderíteni, hogy hol találkoznak ezek az áramlások és már ott begyűjteni azokat.

Mi, emberek, azzal tehetjük a legtöbbet, ha nem dobunk el semmilyen szemetet a minket tápláló élővizekbe, és akár önkéntesen részt  veszünk azok megtisztításában. 

Erről a rengeteg szellemhálóról jutott az eszembe, hogy mennyi negatív gondolat pörög sokszor a fejünkben, és hogy azok mennyire tudják lerombolni a  személyiségünket, a lelkületünket és egész életünket. Hiszen nem mindegy, hogy egész nap min gondolkodunk. Mindannyian felelősek vagyunk a saját életünkért, a gondolatainkért, a cselekedeteinkért. Törődnünk kell önmagunkkal és a környezetünkkel! 

Ha ápoljuk magunkat és harmóniában vagyunk, akkor lepattan rólunk más emberek kicsinyes, fölényes, ármánykodó, játszmázó "hálója" bárhonnan is érkezik az. Mert aki szereti önmagát és az életet, az erős és nem akar rosszat okozni senkinek.

Gondolj bele, mik azok a dolgok amik befolyásolnak, észrevétlenül behálóznak bennünket embereket, ha hagyjuk ? 

Éljünk szimbiózisban! Élvezzük a kölcsönösen előnyös együttélés változatait!

Tanuljunk a bennünket körülvevő élőlényektől! Nézd a sebészhalakat, akik megtisztítják a teknősöket, részt vesznek a  korallzátonyok ökoszisztémájának fenntartásában, és kutatók felfedezései alapján segítenek az emberek bélrendszeri betegségeinek megértésében.

A cápa, mint csúcsragadozó, védelmet nyújt a gályatartóhalnak, az pedig megvédi a cápát a parazitákkal szemben.

Ott vannak a rózsákban élő bohóchalak, akik etetik és gondozzák a tengeri rózsákat, mely szimbiózis rendkívül összetett és időigényes, idegrendszeri változások is kellenek hozzá. 

Egyes rákok rejtőzködés miatt viselnek szivacsruhát. A szivacstelepben a legkülönfélébb élőlények védelemben lakhatnak, mivel a szivacsokat általában nem kedvelik a ragadozók a váztűik miatt. 

Beszélhetünk a vizeket tisztító sok-sok élőlényről pl. kagylókról, szivacsokról...

A kiürült csigaházak tökéletes védelmet nyújtanak más tengeri élőlényeknek, pl. a remeterákoknak.

Számos gyönyörű példa azt mutatja, milyen csodásan együtt lehet élnünk mesterséges hálók nélkül. 

Szeretettel:

PamKrisz coach

Fotó: Pinterest

 

GYÁSZOLUNK

Adj szót a fájdalmadnak!

"Adj szót a fájdalmadnak; a bánat, amely nem beszél, 

addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad."

Shakespeare

A gyász időszaka megértést és türelmet kíván. 

Mindannyian sok dolgot meggyászolnunk, ezek a következők:

számunkra fontos emberek halála, magzatunk elvesztése, állatunk elmúlása, válás, munkahely megszűnése, költözés, baleset, háborús helyzet, egyéb átélt trauma okozta veszteség.

Ebben a helyzetben minden más.

Másként tekintünk magunkra, és a környezetünkre.

Úgy érezzük fájdalmas, kaotikus és komplikált lett a létezés. 

Feltörhet belőlünk a harag, a düh, a bűntudat, a szégyen érzése. 

Időre van szükségünk a felépülésre.

Az érzéseinket meg kell élnünk, ez alól a gyász sem kivétel, ahogy Shakespeare megfogalmazta sok évvel ezelőtt. Fájdalmunk lelkünkbe zárása és magányra ítélése, a gyász folyamatát könnyen "állapottá" teheti. 

A veszteség utáni bénultság, üresség állapota tartóssá válhat, ha nem nézünk szembe vele. Ilyenkor az önfenntartó funkciók is súlyosan sérülhetnek, és az érintett külső segítségre, ellátásra szorulhat hétköznapi teendőiben.

Nem szégyen segítséget kérni.

Ha szüksége, kérj segítséget egy rokontól, baráttól, lelkésztől, gyászterapeutától, egyéb lelki segítőtől, coachtól!

Minden ember, és minden veszteség egyedi.

Mindenki másként gyászol. 

Előfordul, hogy a gyászoló úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Elfojtja érzéseit, amelyek akár évekkel később törnek a felszínre egy váratlan helyzetben.

Más esetben a gyászoló az elvesztett szerette helyébe lép, átveszi annak szokásait, tevékenységeit.

Segítségünkre vannak a családi, baráti közös együttlétek, támogató beszélgetések, szeretetkapcsolatok megléte, emlékek felidézése és megosztása, a tradícionális búcsúsztatási szertartások.

Egyénileg gondolataink lecsendesítése meditációval, ho'oponoponos mantrával, imával, könnyed sporttal, művészeti tevékenységekkel.

Ugyancsak értünk vannak az álmaink is, segítenek az érzéseink, konfliktusaink feldolgozásában. Másrészről én hiszek abban, hogy a lélek örökké él, és elhunyt szeretteink gondoskodásként üzeneteket hoznak számunkra éjszaka, amikor megjelennek álmunkban. Erre számos tapasztalat, bizonyíték van.

Építő az a módszer, amikor levelet írsz érzéseidről elvesztett "kedvesednek", majd azt hangosan felolvasod, akár egy másik személy jelenlétében. Ebben a levélben mindenről írhatsz, az érzéseidről, a ki nem mondott szavaidról, nem rendezett konfliktus megoldásának tervéről, céljaidról.

Gyógyulásra inspirál a természetben friss levegőn, napfény alatt eltöltött idő. 

Ha állatokkal vesszük körül magunkat vagy gyermekekkel.

A gyász nem betegség, hanem természetes emberi reakció, az életünk része. 

A gyászoló képes az örömre, ez különbözteti meg a depresszióstól.

Ugyanakkor, ha nem dolgozzuk fel a minket ért veszteséget, akkor megbetegedhetünk.

Spirituális mestereim szerint a halál ugyanolyan csodálatos dolog, mint a születés, hiszen a lélek örök.

Adj időt magadnak és másoknak a fájdalom és a hiányérzet megélésére, feldolgozására, utána meg fogod látni az élet további gazdag lehetőségeit!

Ne kérjük számon egymást! Mindenki a saját tempójában, a "saját batyujával" halad.

Inspirálók legyünk az öngyógyításra, saját rítusok megteremtésére! 

Hidd el, ebből az elmagányosodott passzív, izolált, "nem élek csak vagyok" állapotból, újra aktív, cselekvő, harmónikus szintre fogsz kerülni.

Erdősi Tibi bácsi emlékére, ezzel az írásommal búcsúzom most tőled, őrzöm kedves lelked mindig mosolygós arcát💗.

Szeretettel:

PamKrisz  coach

Oh, mennyi gyönyörű csillagunk van már nekünk...